Karen Marie Moning interjú (magyar fordítás)

Felejtsd el Csingilinget; a tündérek Karen Marie Moning könyveiben gonoszak, halálosak és egy teljesen másik világból jöttek. Az urban fantasy világában alkotó írónő bestsellere, a Tündérkrónikák sorozat, a kelta mitológia és Dublin macskaköves utcáinak útvesztőjébe kalauzol el, ahol a tündérek az emberek világába szivárognak be.

Moning nevét a Highlander romantikus regények tették híressé, mielőtt a Tündérkrónikák sötétebb világának az irányába fordult volna. Egy olyan sorozat irányába, aminek rajongói olyan szinten hűek a felépített világhoz, hogy New Orleans-ban éves esemény az úgynevezett „FeverCon”.

A sorozat legutóbbi darabja, az Iced az első része egy trilógiának, aminek főszereplője Dani O’Malley, a természetfeletti képességekkel megáldott tini lány, aki próbálja kideríteni, mi ez a titokzatos erő, ami embereket és tündéreket egyaránt fagyaszt halálra Dublinban. Moning ezúttal a Goodreads csapatával beszélget a trilógia új irányzatával kapcsolatban, illetve arról is, hogy miért szeret a sötétben írni.

Goodreads: Mit kell tudniuk az új olvasóidnak az Iced-dal kapcsolatban, hogy fejest ugorhassanak a Tündérkrónikák világába?

KMM: A Tündérkrónikák a disztópikus Dublinban játszódik, ahol a fala leomlottak az emberek és a tündérek világa között. Az első öt könyv középpontjában MacKayla Lane (ismertebb nevén Mac) állt, aki Dublinba utazik, miután megtudja, hogy a nővérét ott gyilkolták meg, elhatározva, hogy megtalálja az elkövetőt. Hamarosan azonban felfedezi, hogy a tündérmesék igazak, ő pedig egy sidhe-látó – olyan személy, aki igaz valójukban látja a tündéreket, a bűbáj nélkül, amit használnak, hogy elrejtsék magukat az emberek illetéktelen szemei elől.

Az Iced főhőse Dani O’Malley, ugyancsak sidhe-látó, aki már az előző részekben is felbukkant, mint mellékszereplő. 14 éves leányzó, aki mint Mac is, eltökélte, hogy szétrúgja a tündérek fenekét és megmenti a világot. Az előző részekkel ellentétben azonban itt más szemszögökkel is találkozhatunk, beleértve egy másik sidhe-látót és egy nevetségesen szexi skót férfit, aki sajnos nagyon gyorsan valami olyanná, ami nos… nagyon nem emberi.

Goodreads: A Tündérkrónikák öt könyvének történetívét és címeit tudvalevő, hogy megálmodtad. Mikor jöttél rá, hogy szeretnéd tovább folytatni a Tündérkrónikák világának történetét azon az öt könyvön túl is?

KMM: A felénél járhattam a Tündérkrónikáknak, amikor rájöttem, hogy a falak utáni Dublin túlságosan is valóssá vált, túl sok remek történet könyörgött azért, hogy elmeséljem ahhoz, hogy csak úgy hátat fordíthassak neki. De most tényleg, még van kilenc olyan, mint Barrons. (Az egyik karakter a Tündérkrónikák 1-5-ből, Jericho Barrons nem teljesen ember.)

Goodreads: Olyan sok jól megalapozott karakter közül miért pont Dani O’Malley-ra esett a választásod?

KMM: Az utasításokat a múzsámtól kapom, én pedig nem vitatkozom vele. Van egy jó oldala, és van egy másik, ami tele van üres lapokkal.

Mac története (Tündérkrónikák 1-5) egy fiatal nőről szólt, akit soha semmi tragédia nem ért még, akit imádtak és dédelgettek egész eddigi élete során, akinek a legnagyobb félelme az volt, hogy az OPI (körömlakk márka) talán beszünteti a gyártását a kedvenc rózsaszín árnyalatának. Minden szeretetet megkapott, ami a világon létezik, de gerince, az nem volt. Mac egy tejszínes felfújt, a közepébe rejtve valami nagyon veszélyessel.

Dani gerince azonban tiszta titánium, a szája előbb jár, mint az esze és megvan a képessége, hogy lekörözzön, lefegyverezzen és kijátsszon szinte akárkit. A szeretetet viszont soha nem ismerte. Dani igazi badass karakter… valami nagyon édessel a közepébe rejtve.

Goodreads: A regényeidet egyes szám első személyben írod. Mennyiben befolyásolja a mesélő karakter személyisége a sorozatot? Dani személyisége hozott változásokat humor, vagy titkok terén a történetbe?

KMM: Dani trilógiája érzelmileg sokkal könnyebben emészthető, sokkal több benne a humor, hiszen neki nem kell elszenvednie azt a fájdalmas átalakulást, amire Mac kénytelen volt. Dani nem elemzi az érzéseit. Pörögnek az események, kalandok sora vár rá, egy napon majd a szüzessége elvesztése, és néha még alvásra se jut idő. Amíg Macnek meg kellett változnia és szembenéznie a ténnyel, hogy a természetfeletti létezik, Daninek is meg kell birkóznia bizonyos dolgokkal – olyasmikkel, mint amik minden 14 évest kínoznak – hormonok, hangulatváltozások, meg nem értettség és a tény, hogy felnőtt akar lenni, mikor még mindig visszavágyik a gyermekléttel járó biztonságba, a kiskapuk világába, amikor még kibújhatott a felelősség alól.

Goodreads: Natasha Knight, Goodreads szerkesztő kérdezi: Az egyik dolog, amit a legjobban szeretek a könyveidben az a szexuális feszültség, ami szinte mindig jelen van. Hogy kezeled a tényt, hogy Dani tinédzser korban van?

KMM: Köszönöm, Natasha – és köszönöm mindenkinek a Goodreads-nél, amiért egy ilyen remek közösséget hoztatok össze az olvasók számára. Szeretettel és tisztelettel fogom kezelni, ami egyaránt megilleti a karaktert és az olvasókat is, de hű maradok a történethez. Talán nem lesz egy épp biztonságos út, vagy éppen politikailag korrekt, de véleményem szerint egyik emlékezetes történet sem az. Higgy benne!

Goodreads: Yolanda, a Goodreads egyik tagja kérdezi: Érdekelne, hogy Dani személyisége Karen ifjúkori bizonytalanságaiból, erejéből származik-e? Van az ő vonásaiból is Dani karakterében?

KMM: Az ő hangja teljesen természetesen jön a számomra. Ki tudja hol ér véget a valóság és hol kezdődik a fikció?

Goodreads: Stacie – paid the price for badassery, egy Goodreads-tag kérdezi: A tündéreket leszámítva egyéb lények is beszöktek a világunkba, mint a királyi vadászok, és persze Jericho. A későbbiekben találkozhatunk majd más nem-tündér teremtményekkel is?

KMM: Határozottan! Alig várom, hogy találkozzatok a „Crimson Hag” –gel, vagy az ijesztő unseelie csapattal, akik Macet követik mindenhová. Vagy ott van a Papa Roach – és most nem az együttesre gondolok. Az első pillantásotokat az Unseelie király könyvtárára – nem is beszélve a Fő gonoszról, ami megfagyasztja egész Dublint! És a jég bizony nem rózsaszín.

Goodreads: Röviden meséld el, milyen egy írással töltött nap nálad? Van bármilyen fura szokásod ezzel kapcsolatban?

KMM: A szobának teljes sötétségben kell lennie. Komolyan mondom, teljesen. Sötétítő függönyök, színezett ablaküveg. Már a spájzban is próbáltam írni, de túl kicsi volt. Általában 4:30-kor kelek, iszom egy kávét és megtiltom az agyamnak, hogy elkezdjen rendesen működni. Aztán leülök az íróasztalomhoz és addig írok, amíg elég álmos vagyok ahhoz, hogy ne álljak meg azon gondolkodni, vajon mit művelek. Muszáj ebben a félig öntudatlan állapotban maradnom ahhoz, hogy írni tudjak. Amint teljesen felébredek, szerkeszteni tudok, de alkotni már nem. Általában 3-4 órákat írok, utána már nem zavar a fény. Utána reggelizek, edzek, aztán pedig visszamegyek az irodába és szerkesztek, illetve finomítok a következő napra tervezett jeleneteken. Soha nem dolgoztam meghatározott szószámok szerint, és nem írok határidőre. Mindig pontosan tudom, hogy épp hova tart a történetív, de néha még engem is meglep, hogyan jutok oda, és ez jó. Van egy elméletem, miszerint ha az író unja a saját történetét, akkor az olvasó is unni fogja. Ha az írónak megvan a kellő lökete és 100%-osan elkötelezett, minden energiáját belefekteti a történetbe, akkor az olvasó is így fog érezni.

Goodreads: Milyen szerzők, könyvek, ötletek hatottak rád?

KMM: Stephen King összes műve, Ő egy zseniális író és mesélő egy személyben. Harlan Ellisontól a Deathbird Stories, amit 13 éves koromban olvastam először és meghatározta az egész gondolkodásomat az istenekről, démonokról, életről és halálról. Gyerekként megérintett még a The Shades Betty Brock tollából, a My Father’s Dragon Ruth Stiles Gannettől, és Madeleine L’Engle A Wrinkle in Time c. könyve.

Goodreads: Most épp mit olvasol?

KMM: Ezt az interjút. Haha. Jelenleg nincs időm olvasni. Viszont van egy el-kell-olvasnom rakásom, amivel 75 évesen tervezek teljesíteni. Ha elérem ezt a kort, újra el szeretnék kezdeni dohányozni is, a kedvencem a piros Marlboro. Bár arra számítok, hogy akkorra már egyszerűen nem fog hiányozni. Az ember azt gondolná, hogy majdnem 50 cigaretta-mentes év után már nem olyan nehéz, nem igaz?