Ősz book tag

Hello népek!

Rég book tageztünk már, így úgy gondoltam, éppen itt az ideje sort keríteni egyre. Ugyan nem hívott ki senki, de böngészés közben belefutottam ebbe az Őszi book tagbe, ami egyrészről nagyon időszerű, elvégre már szeptember végét tapossuk, másrészről tökéletesen passzol az én hangulatomhoz is. Alapvetően eddig nem nagyon szerettem az őszt, de valahogy ebben az évben sikerült megragadnia a hangulatnak. Pumkin spice (pedig nem is szeretem a tököt), sweater weather, tea és meleg zoknik. Lehet, hogy ez egy új korszak kezdete?

Mindenesetre, ennek örömére elhoztam nektek az Őszi book taget, hátha segít nektek is ráhangolódni az évszakra, könyvmoly módra, természetesen.

(forrás)

1. Sárguló levelek: a világ tele van színnel

Válassz egy könyvet, aminek piros/narancs/sárga színű a borítója

Íme! Amellett, hogy színvilágában tökéletesen passzol, és a szemfülesek kibökhetik a leveleket is, amik a borító oldalán futnak végig, még maga a könyv hangulata is elég őszies a számomra. Legalábbis az első részé az volt, a Sapphique egyelőre a várólistámon csücsül türelmesen, de remélem, hamarosan sort keríthetek rá.

2. Kényelmes pulcsi: végre elég hideg van ahhoz, hogy előkerüljenek a meleg holmik

Melyik könyv melengeti meg a szívedet?

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek. Annyira cuki ez a könyv, hogy belehalok. Hihetetlen, irreális, kicsit cukros, de eszelősen aranyos, és nagyon szórakoztató! Tökéletes egy pár órás kikapcsolódásra, és garantáltan mosolyt varázsol az arcodra.

3. Őszi vihar: szakad az eső és süvít a szél

Válassz egy kedvenc könyvet VAGY műfajt, amit esős napokon szeretsz olvasni!

Inkább műfajt választanék, mert könyvet abszolút lehetetlenség. Az ilyen napokra a féltéglákat preferálom, így egy high fantasy tökéletes választás lenne. Elrepít egy messzi földre, és a takaróba csavarva fantasztikus kalandokat élhetek át, miközben kinn dúl az ítéletidő. Egyik kedvenc időtöltésem. (Dehogy vagyok antiszociális. Ugyan. Chh.)

4. Hűvös, csípős levegő

Melyik az a karakter, akivel szívesen cserélnél?

Huhh. Mondanám, hogy valakivel a Harry Potterből, de kb. az összes kedvencemet kinyírta Rowling a végére, nekem meg kedves az életem. A Cresst elolvasva, Scarlettel se szívesen, pedig hát Wolf... fú. Ez nehezebb, mint gondoltam. Szívesen cserélnék Suzie-val Meg Cabot Mediátor sorozatából. Ő is keresztül megy jó néhány dolgon, de életben marad, nem lesz PTSD-je tőle, és a végére csak megkapja Jesse-t is. Ráadásul a szellemek kellően érdekessé teszik a mindennapjait.

5. Meleg alma cider (fhujjjj)

Melyik alulértékelt könyvet szeretnéd, hogy igazán felkapják?

Holtversenyben az Archívum és az Éjszakai cirkusz. Mindkettő megérdemelné a hype-ot, de legnagyobb sajnálatomra tizedannyi figyelmet nem kaptak, mint mondjuk az Éhezők viadala. Pedig mindkettőt százszor jobban élveztem. Meh, ilyen az élet.

6. Kabát, sál, kesztyű: hidegre fordul az idő, ideje beburkolózni

Melyik az a borító, amit legszívesebben eltakarnál, ha nyilvánosan olvasod?

A saját polcomról nem nagyon tudok ilyet mutatni, azt hiszem. De ha teszem azt, Nalini Singh alakváltós könyveinek az amerikai kiadása a polcomon csücsülne, hát azt biztos nem olvasgatnám nyilvánosan. Azok a borítók... még a későbbiek csak hagyján, de mondjuk az első 9, hát mint egy 80as évekbeli Romana füzet előlapja.

7. Pumkin Spice

Mi a kedvenc őszi ételed?

Umm, fehérszőlő ér? Mondjuk azt máskor is lehet kapni, de ilyenkor a legfinomabb. Nem tudom, nem nagyon vannak olyan ételek, amiket csak ősszel ennék. A pumkin spice, meg úgy egyáltalán a sütőtök az nem a kedvencem, szóval... ja, maradjunk a szőlőnél.

8. Ropogó tűz

Add tovább a szeretetet és taggelj valakit!

Miután engem se taggelt senki, így most én sem élnék ezzel. Vigye bárki nyugodtan, aki csak szeretné, és élvezzük együtt a legszínesebb évszakot!

Nos, ennyi lett volna az Őszi book tag, remélem tetszett! Ti hogy álltok ehhez az évszakhoz? Egyáltalán befolyásol titeket a könyv választásban? Ha igen, ti miket olvastok ősszel? Írjátok meg kommentben, chaten, postagalambbal!

Üdv,

On Sai: Lucy

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 398

A ​​kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.

Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?

Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?

Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.

Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbáll helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?

És mit tesz mindeközben Chester?

Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?

Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

***

Emberek, én megint ott állok, hogy fogalmam sincs, mi a fene történt ebben a könyvben. A Scar után is ezt éreztem, de azt ráfogtam a hosszára, meg hogy mennyi minden történt benne. A Lucyval meg úgy voltam, hogy áh, ez olyan kis rövidke, menni fog ez mint a karikacsapás. Aha... Az olvasás része ment is, elég hamar kivégeztem, de szerintem utána egy mentál suttyomban végigtisztogatta az agytekervényeimet, mert megint ott állok, hogy nem bírom nektek még csak körvonalaiban se összefoglalni a világot, amit ez a könyv magába zár. Azért ehhez tehetség kell.

Ez a sorozat még mindig egy totális mindfuck, de ennek ellenére, vagy inkább pontosan emiatt, nagyon-nagyon imádom. Az első rész végére nagyjából letisztult a kép a karaktereket illetően. Lucyt és Chestert imádtam, Donnal és Scarral elvoltam, Artúrt úgy gyűlöltem, ahogy volt. Na, ezt a szépen kialakult kis rangsoromat a második rész szisztematikusan szétcincálta, és még jól meg is taposta. 

Ugye ott a dilemma, hogy mit csináljanak a mentálok: maradjanak vagy szigetelődjenek el az emberektől. Chester, Lucy, Don és a főmentál végig ezen meccseztek, amit rettentő izgalmas volt nézni, pláne hogy még ott volt nekünk emellé Lucy és Don személyes konfliktusa is, illetve a személyes vívódások. Hát wow. Teljesen rákattantam az egészre.

Aztán ott volt nekünk Scar és a kiképzése, illetve Artúr, aki az astori szerelőállomást próbálja tető alá hozni Márk és a többi astori segítségével. Márkot az előző részben is kedveltem, de itt kifejezetten megszerettem. Szórakoztató karakter, és ami még ennél is fontosabb, több van benne, mint a jó dumája.

Miután Artúr az egész első rész alatt az agyamra ment, és azt kívántam, bár csapná el egy kóbor aszteroida, kellemes meglepetésként ért ez a rész. Nem, még mindig nem a kedvencem, de sokkal jobban szívlelem, mint az első kötetben bármikor. A barátsága Márkkal határozottan a javára vált. Meg az is, hogy végre leesett neki a húsz filléres Scarral kapcsolatban. Ideje volt. Öcsém, de lassú ez a gyerek.

Ebben a részbe a poénokból is kicsit több jutott, ami lazított kicsit a közhangulaton, de a komoly témák ugyanúgy megmaradtak. Határozottan jót tettek a vicces részek, néha fel kell lélegezni, amikor ilyen mély fundamentális, filozofikus adok-kapok zajlik a könyv világában. Ez persze főleg Márknak volt köszönhető, de a többiek is hozták a formájukat.

– Márk, te anyaszomorító! Hallottam, megint mit tettél! – Ignác atya lendületesen nyakon legyintette a csempészt. – A szüzesség fontos dolog. Miért csábítod el a lányokat?
– Hé, atyám, én csak szexuális felvilágosítást tartok. A tudás érték, át kell adni, benne volt a prédikációdban, és én mindig hallgatok a szavadra.

Még Lucy is rettentő vicces volt a maga módján, bár ő valószínűleg kisütné az agyam ezért a megjegyzésért. Na persze, ebben az is közre játszik, hogy allergiás az emberiségre. Nem csoda, hogy az első perctől fogva kedveltem!

Persze ezek mellett a vidámabb pillanatok mellett ott volt a háború, a két entitás, a kalózkirály, meg Chester machinációi, amiktől az ember bőven lerághatta a körmét, de ami még ennél is fontosabb, jó mélyen elgondolkodhatott a világ nagy dolgain. Többször becsuktam egy kicsit a könyvet és hümmögve elmerengtem, még akkor is, ha épp nagyon tudni akartam, mi fog történni a következő oldalon.

Pontosan ezt szeretem On Sai könyveiben. Ezeket a hümmögős pillanatokat. Mert az egy dolog, hogy ha egy könyv szórakoztató, vicces, fordulatos, eredeti karakterekkel és átérezhető problémákkal. De ha eléri, hogy hümmögj... az az igazi. És ehhez nem kell, hogy szépirodalom legyen, vagy egy klasszikus. Elég egy jól megírt science fiction a jó és a gonosz örökös harcáról.