Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 192
Lili egy menő multinál dolgozik, és talpraesett marketingesként megszokta, hogy minden problémát gyorsan megold. Csakhogy egy nap behívják a tárgyalóba, és bizony, AZT a hírt közlik vele.
Munkanélküli lett.
Nincs mese, ideje új állás után nézni.
Fergeteges rodeó indul a magyar valóságban.
Elgondolkozik, legyen-e belőle aloe vera mlm ügynök, vagy elfuserált cukrász. Sofőr. Virágáruslány. Hallgasson-e a volt kollégára, aki felhívja a Nagy Ötlettel?
Várjon az igazira vagy vállaljon átmeneti munkát? Adja fel az álmait? És az elveit?
Miközben naplót ír, vagy épp lelkesen blogol, mellékesen várja a nagy Őt is, de főleg kicsiket talál.
Ám az Élet gyakran meglepőbb, mint gondolnánk…
A hol szomorkás, hol kacagtató történet üdítő színfoltja nemcsak a hazai könyvpiacnak, hanem lelket feltöltő olvasmány mindazoknak, akik épp hasonló cipőben járnak.
A könyvet nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!
Ez a könyv olyan volt, mint egy friss tavaszi fuvallat, ami belibben a szobába, ha kinyitod az ablakot több óra magolás után, és rájössz, hogy az oxigénhiánytól olvasod újra ugyanazt a sort huszadszorra. Feltéve, hogy az ablakod Hollandiában van, mert kábé úgy röhögtem végig ezt a könyvet, mint aki valami nagyon finom brownie-t evett.
Egy 3 órás repülőút alatt olvastam el borítótól borítóig, és még egy kis szundikálást is be tudtam szorítani, szóval képzelhetitek, milyen gyorsan repültek az oldalak! A főhősnő, Lili nagyon szerethető, mert egyszerre önironikus és keresetlenül őszinte: nem fényezi a szitut. Mondhatni, úgy mondja meg a tutit, hogy nem akarod tőle a hajad kitépni. Azért ez egy kényes egyensúly, de számomra egyszer se billent el rossz irányba, így nem viszketett a kezem a péklapát után sem, inkább a fejemet fogva próbáltam palástolni a röhögésem az ablak felé fordulva, hogy ugyan ne nézzen már a fél repcsi sült bolondnak, hogy magamban nevetgélek.
Úgy érzem magam, mint akit otthagytak egy lakatlan szigeten. Azt hiszem, ez a mélypont. Se munka, se Shulcz, se Brúnó. Anyámékat már föl sem merem hívni. De legalább a TLC ott van nekem: a háromszáz kilós emberek bypass műtétjét nézem, miközben csokit zabálok.
Szép nap ez a halálra.
A fülszöveg (amit egyébként csak utólag olvastam el, mert Zsebi annyival nyomta a kezembe, hogy olvasd el, kicseszett jó, én meg vállat vontam és bevágtam a táskámba a reptérre menet) azt állítja, hogy hol szomorkás, hol kacagtató. Nos, szomorkásnak semmiképp nem mondanám, határozottan a vicces oldalt erősíti, viszont néha nyakon önt egy dózis valósággal, ahol azon kapod magad, hogy bólogatós kutyát játszol. Akad persze néhány drámai pillanat, de nem ez a meghatározó. Több az olyan helyzet, ahol nevetsz, de azért érzed a helyzet súlyát, hiszen ismerősek a szituk, akár pályakezdő valaki, akár felépítette a karrierjét és hirtelen kirántották alóla, mint Lili esetében. Nyilván, hiszen a munkanélküliség témája a fő csapásirány, de természetesen van itt minden: család, barátok, romantikus kapcsolat, vagy épp azoknak hiánya. Még egy cica is kerül félúton.
 |
| forrás |
Nemcsak Lili volt fergetes a benyögéseivel, de a mellékszereplők jó része is, különösen Shulcz és a kedves papa jelentett üde színfoltot, ők határozottan kedvencek lettek. Ide sorolnám még a temetős mukit is, de belőle túlságosan keveset láttunk, hogy ezt biztonsággal merjem állítani. Ha már itt tartunk, talán ez az egyetlen, amivel nem voltam teljesen elégedett: jó lett volna elsőkézből látni néhány jelenetet, mert nem lehetett semmi (szándékosan ködösítek, spoilerek elkerülése végett). Bár azt kell mondjam, az a csavar full nyilvánvaló volt, de tudjátok mit, kit érdekel, úgysem ez volt a lényeg, én baromi jól szórakoztam.
Ja, egyébként apám reggel hétkor képes volt felhívni. Dühösen mesélte, hogy a „francos újságírója” előző nap este kilenc óra huszonhatkor hívta őt fel, hogy megkérdezze, vállal-e egy beszélgetést rólam. Apán dühösen lecsapta, mondván este nyolc után még a feleségével sem vállal beszélgetést, nemhogy a „firkászokkal”
De fontos ám megjegyezni, hogy azért ez a könyv több egy faintos poénfüzetkénél. Igen, könnyen olvasható, lightos szösszenet, de van mögötte igazi tartalom, amiből tényleg magaddal vihetsz értékes gondolatokat. Mindenki volt/van/lesz ilyen helyzetben, mert egyszer lent, egyszer fent, és tekintve a pályakezdők siralmas kilátásait, ez a könyv sokaknak adhat reményt. (Tudod, hogy ne vesd magad friss diplomásként mindjárt a Dunába.) Szóval tartom a véleményem, ez a könyv egy friss fuvallat, és már nagyon kellett, mert rólunk és nekünk szól. Nem akarja megváltani a világot, nem csomagolja celofánba a büdös nagy igazságot, de nem is tolja a képedbe erőszakosan a véleményét, mint szent dogmát, hogy akkor ezzel most így érts egyet légy szíves, köszönöm. Csak megnevettet, és megveregeti a vállad, hogy "ne aggódj, lesz ez még így se. Állj fel, aztán kezdd újra."
Remélem, lesz folytatás, vagy ha nem, előrukkol valami újjal az írónő, mert ez egy élmény volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése