Nem kellett volna... book tag

Hello népek!

Kicsit kihalt a blog mostanság, de őszintén szólva, pár napja adtam le a szakdolgozatomat, így még csak mostanság kezdek visszatérni az élők sorába. Azonban még ezer éve Vicky, a Three Points of View bloggerinája volt olyan aranyos és kihívott egy tök érdekes kis book tagre, így gondoltam, kicsit felrázom vele errefele a dolgokat a segítségével. Ez pedig nem más, mint a Nem kellett volna... book tag, ami, hát... nevéből eredően a rosszul elsült húzásainkat listázza. Hiszen mindenkivel előfordul, hogy fintorogva arra gondol: ezt talán nem kellett volna.

1. Nem kellett volna neki folytatás

Nem is egy ilyen van, aminél azt éreztem, hogy igazán kár volt tovább nyúzni. A legutóbbi ilyen élményem a Blackbirds (Vészmadarak) volt Chuck Wendigtől. Az egyet nagyon bírtam, de a második rész már nagyon nem feküdt. Szerintem nem tett jót, hogy sorozattá alakítota a szerző, amikor az első rész tökéletesen megfelelt egy elképesztően egyedi standalone-nak. Kaszáltam is magamban a sorozatot, inkább megőrzöm az első rész élményét, minthogy tovább romboljam.

2. Nem kellett volna több szemszög

Az első, ami eszembe jut, az kísérőkötet, de abból mindjárt kettő. Az Easy "folytatása", ami gyakorlatilag végig Lucas szemszög és végigolvasni nem bírtam, illetve a Gyönyörű folytatás Travis szemszöge, amibe csak belenéztem a kíváncsiság erejéig, de miután már a sorscsapástól is kivert a hideg veríték, úgy döntöttem, nem kínzom magam vele. De úgy általában is azt gondolom, hogy ugyanazt a könyvet kvázi újraírni a másik szemszögből necces, és igencsak lehúzás szaga van. Ha fontos információt tartalmaz, akkor eleve váltott szemszögből írta volna az író, ha meg nem, akkor... minek is? Különben is, főleg az NA férfi főhőseire igaz, hogy minél kevésbé látunk bele a fejükbe, annál jobb. Az ilyen kiegészítő köteteken többségében érződik az izzadtságszag, és totálisan illúzióromboló élmény.

3. Nem kellett volna megváltoztatni a borítót a sorozat közepén

Höhö. Höhöhö. Höhöhöhöhö. TÜNDÉRKRÓNIKÁK. Jó, mondjuk ez szerintem nagyjából mindig rossz ötlet, mert rohamot kapok, ha ránézve a polcomra kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy az egyes részek gerincei köszönőviszonyban sincsenek egymással. Mert amúgy szemből annyira azért nem halálos a dolog, de a polcon nem a borítóját látod... hanem a gerincét. Ami hatféleképpen van megszerkesztve negyven féle betűtípussal és elrendezéssel (öt részes sorozatról beszélünk). Kiakasztja a moly-OCD-met.

4. Nem kellett volna bele szerelmi háromszög

Osztom Vicky véleményét. Hova kell? Szerencsétlen gyökerek mind. Hamarosan láthattok egy kozmikus méretű kiakadást a blogon, ha minden jól megy, ezt illetően. Ó, igen. RavenS Pokoli szerkezeteket olvas...

5. Nem kellett volna a sorozat részévé tenni

Emm... jó kérdés. Egyetlen, akire gondolni tudok itt az Nalini Singh, mert az ő könyvei külön is kezelhetőek, hiába vannak sorozatba rendelve. Rocksztáros sorozatának legutóbbi része, a Rock Wedding szvsz abszolút szükségtelen volt. Bár... ott az egész sorozat szükségtelen. A négyből egyre tudtam azt mondani, hogy élvezhető volt. Hogy minek olvasom? Ne kérdezd, számomra is rejtély. Élvezem a fájdalmat. Nem Christian, ez nem felhívás keringőre, mássz vissza a felhőkarcolódba.

6. Nem kellett volna függővéggel lezárni

Sokszor dühöngtem már függővégek miatt, és tény, hogy általában nagyon fájnak, és gyilkos hangulatba hoznak, de azért általában nem megyek olyan messzire, hogy azt mondjam, nem kellett volna. Viszont Suzanne Collins Catching Fire kötetében kénytelen voltam. Jó, mondjuk ez valószínűleg az én személyes problémám, mert hiába próbálkoztam, képtelen voltam úgy igazából megszeretni a HG világát és karaktereit, de nekem ott a függővég a végén totálisan az ellenkező hatást váltotta ki. Nem is olvastam el a harmadik részt, és valószínűleg nem is fogom.

7. Nem kellett volna csak egy szemszögből megírni

Annyira messzire nem mennék, hogy "nem kellett volna", de mindig is kíváncsi lettem volna Augustus szemszögére a Fault in Our Starsból. 

8. Nem kellett volna ekkora hype-ot építeni köré

Tudnám sorolni. A Beavatott hypenak pl. mindenképpen nagyobb volt a füstje mint a lángja, de így érzek Jennifer L. Armentrout könyveivel kapcsolatosan is. Rajongóktól elnézést kérek, ez magánvélemény, de egyikben se látom a fantáziát.

9. Nem kellett volna más könyv hasonlójaként hivatkozni rá

Hogy őszinte legyek, ez szerintem egy könyvnek se tesz jót. Meg sose értettem ezeket a "következő Harry Potter" és társai beharangozásokat. Ki akarná megint ugyanazt a könyvet más köntösben olvasni? Az plágium, haver, és harapnak érte. A legutóbb az ment az agyamra, ahogy Amanit (Rebel of the Sands) Katnisshez hasonlítgatták. Ezt amúgy az értékelésemben is kifejtettem (értékelésért katt ide)

10. Nem kellett volna időt szánnom rá

Ritka az, hogy még az időt is sajnálom, amit olvasással töltöttem, mert minden olvasási élmény jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának. De példának okáért Ally Condie: Matched című csodája után megfordult a fejemben, hogy ezt a pár órát már soha nem kapom vissza. Fú az a könyv is... ékes példája, hogy a coverwhore életmód előbb-utóbb pofára ejt.

Nos, ennyi lett volna a Nem kellett volna... booktag, remélem tetszett, és utólag is elnézést, ha verbálisan szétbarmoltam bárkinek a kedvenc fandomját, de hát szólásszabadság és társai. Szerintetek mi az, amit nem kellett volna?