Kiadó: Faber & Faber
Oldalszám: 358
She’s more gunpowder than girl—and the fate of the desert lies in her hands.
Mortals rule the desert nation of Miraji, but mystical beasts still roam the wild and barren wastes, and rumor has it that somewhere, djinni still practice their magic. But there's nothing mystical or magical about Dustwalk, the dead-end town that Amani can't wait to escape from.
Destined to wind up „wed or dead,” Amani’s counting on her sharpshooting skills to get her out of Dustwalk. When she meets Jin, a mysterious and devastatingly handsome foreigner, in a shooting contest, she figures he’s the perfect escape route. But in all her years spent dreaming of leaving home, she never imagined she'd gallop away on a mythical horse, fleeing the murderous Sultan's army, with a fugitive who's wanted for treason. And she'd never have predicted she'd fall in love with him…or that he'd help her unlock the powerful truth of who she really is.
Több benne a puskapor, mint a lány - és a sivatag sorsát tartja a kezében.
A halandók uralják Mirajit, a sivatagok nemzetét, de mitikus szörnyek még mindig szabadon vándorolnak a vad pusztákon. Azt tartják, hogy bizonyos helyeken a dzsinnik még mindig varázsolnak. De Dustwalkban nincs semmi mitikus, vagy mágikus. Csak egy porfészek, ahonnan nincs kiút, és ahonnan Amani alig várja, hogy elszökhessen.
A sorsa már el van döntve: vagy házas lesz, vagy halott. Amani a mesterlövészeti tudására támaszkodva próbál kijutni a városból. Amikor összetalálkozik Jinnel, a titokzatos, és szívdöglesztően jóképű idegennel egy lövészeti versenyen, úgy találja, ő a tökéletes lehetőség a szökésre. De a hosszú évek alatt, amik alatt a kijutás lehetőségeiről szőtt álmokat, egyszer se jutott eszébe, hogy egy mitikus ló hátán vágtázik majd el, nyomában a szultán gyilkos hadseregével, és nyakán egy szökevénnyel, akit árulásért keresnek. És azt sem álmodta soha, hogy szerelembe esik vele, vagy hogy ő lesz az, aki segít feltárni a megdöbbentő igazságot azzal kapcsolatban, hogy ki is a lány valójában.
(saját fordítás)
***
Gyerekek, őszinte leszek. Egyáltalán nem érdekelt ez a könyv, amikor megjelent. A gyönyörű borítót már akkor is megcsodáltam, de amikor megláttam, hogy Amanit lépten-nyomon Katnisshez hasonlítgatják, akkor úgy voltam vele, hogy nem kösz. Egy lövöldöző, érzelmi zsákutca tininindzsa teknőc elég volt. Aztán SoSo és Zsebi gyors egymásutánban száguldottak rajta végig, és annyit fangörcsöltek, hogy kénytelen-kelletlen csak felvettem a TBR-omra. Aztán meg jött a bookdepos leárazás, a többi meg történelem.
Ez a könyv megintcsak egy olyan szerelem, aminek a felfedezését fent említett két hölgyeménynek köszönhetem, ugyanis IMÁDTAM a Rebel of the Sands minden egyes oldalát! Úgy végeztem ki két nap alatt, hogy közben marhára tanulnom kellett volna, de ki bír a szakdolgozatra gondolni, amikor ott van Amani és a rejtélyes Jin, akik csöbörből vödörbe zuhanva próbálják megtalálni az útjukat ebben az egzotikus, veszélyekkel teli világban, amit Alwyn Hamilton elénk tár.
Ami a Katniss - témakört illeti, a hasonlításnak nem sok alapja van, szerintem semmi közük egymáshoz. Katnisst nehézségek közepette, de épphogycsak elviseltem. Amanit viszont őszintén imádtam és szurkoltam neki! Egy erős női főhős, aki a változatosság kedvéért nem komplexusos csak azért, hogy hangsúlyozza hányattatott sorsát - amit nem igazán kell hangsúlyozni, mert első kézből láthatjuk -, és tudja mit akar, ami nagyon imponált. Olyan szinten talpraesett volt, amitől nem győztem magamhoz térni. Végre nem az volt, hogy szemforgatva vártam, hogy a sötét főszereplőnek is leessen a húszfilléres, hanem kapkodva lapoztam az oldalakat, hogy lépést tudjak vele tartani. Nem akarok spoilerezni, ezért nem fogok részletekbe menni, de te jó ég, ez a leányzó aztán nem az a szívbajos típus. Kicsit Percy Jacksonra emlékeztetett amúgy, ami teljesen randomnak tűnhet, de benne is azt szerettem, hogy bármekkora bajba is mászott bele, nem kezdett el drámázni és pánikolni, hogy "jajmostmilesz", hanem elsütött pár poént, és kimászott belőle. Amani is ilyen volt, csak lányban, és ezt imádtam benne.
Ami másik főszereplőnket, Jint illeti... ahhwwww. Nála mondjuk nagyon mellélőttem elsőre (mert én sajnos még a szemetest se találom el a papírgalacsinommal, nem úgy mint ezek ketten) , mert tök másnak hittem, mint aki valójában, de őszintén, amilyen kevés infót megtudunk róla a könyv jó részében, ez egyáltalán nem csoda. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne ismernénk meg. Ami fura így leírva, de valahogy működik. Az írónő épp eleget ad ahhoz, hogy ne maradjon semmilyen a karaktere, hogy őszintén megkedvelhessük Jint, de ahhoz mégse eleget, hogy ne legyünk veszettül kíváncsiak, vajon milyen titkot rejteget, és mi az igazi célja.
A kémia pedig kettejük között... és itt most nem csak a romantikusra gondolok, mert persze az is volt, és imádtam a huza-vonát, de azok a dialógusok! Nem is tudom, utoljára mikor imádtam ennyire a párbeszédeket. Talán a Calderonban. Érdekes, pattogós, ravasz, áhhhh egyszerűen purrfect volt! Olyan szinten láttam mindent magam előtt, hogy kisebbfajta küzdelem volt letenni a könyvet minden egyes alkalommal.
De ha ez nem lenne elég, Alwyn a hangulatteremtéshez is nagyon ért! Komolyan, nehéz elhinnem, hogy elsőkönyves szerzőről van szó, annyira klappolt minden. Szinte éreztem a perzselő napot a bőrömön, a forró homokot a talpam alatt. Imádtam a világot, a feelinget, és azt, hogy mennyire sajátos volt az egész. A cselekmény mozgalmas és érdekfeszítő, de főként a karakterek és a hangulat tette emlékezetessé számomra a Rebel of the Sandst. Úgy repültem rajta keresztül, mintha én is elcsíptem volna egy buraqit, és már alig várom a folytatást! Minél hamarabb szeretnék rá sort keríteni, mert egyszerűen nem volt elég.
Ez a könyv megintcsak egy olyan szerelem, aminek a felfedezését fent említett két hölgyeménynek köszönhetem, ugyanis IMÁDTAM a Rebel of the Sands minden egyes oldalát! Úgy végeztem ki két nap alatt, hogy közben marhára tanulnom kellett volna, de ki bír a szakdolgozatra gondolni, amikor ott van Amani és a rejtélyes Jin, akik csöbörből vödörbe zuhanva próbálják megtalálni az útjukat ebben az egzotikus, veszélyekkel teli világban, amit Alwyn Hamilton elénk tár.
Ami a Katniss - témakört illeti, a hasonlításnak nem sok alapja van, szerintem semmi közük egymáshoz. Katnisst nehézségek közepette, de épphogycsak elviseltem. Amanit viszont őszintén imádtam és szurkoltam neki! Egy erős női főhős, aki a változatosság kedvéért nem komplexusos csak azért, hogy hangsúlyozza hányattatott sorsát - amit nem igazán kell hangsúlyozni, mert első kézből láthatjuk -, és tudja mit akar, ami nagyon imponált. Olyan szinten talpraesett volt, amitől nem győztem magamhoz térni. Végre nem az volt, hogy szemforgatva vártam, hogy a sötét főszereplőnek is leessen a húszfilléres, hanem kapkodva lapoztam az oldalakat, hogy lépést tudjak vele tartani. Nem akarok spoilerezni, ezért nem fogok részletekbe menni, de te jó ég, ez a leányzó aztán nem az a szívbajos típus. Kicsit Percy Jacksonra emlékeztetett amúgy, ami teljesen randomnak tűnhet, de benne is azt szerettem, hogy bármekkora bajba is mászott bele, nem kezdett el drámázni és pánikolni, hogy "jajmostmilesz", hanem elsütött pár poént, és kimászott belőle. Amani is ilyen volt, csak lányban, és ezt imádtam benne.
Ami másik főszereplőnket, Jint illeti... ahhwwww. Nála mondjuk nagyon mellélőttem elsőre (mert én sajnos még a szemetest se találom el a papírgalacsinommal, nem úgy mint ezek ketten) , mert tök másnak hittem, mint aki valójában, de őszintén, amilyen kevés infót megtudunk róla a könyv jó részében, ez egyáltalán nem csoda. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne ismernénk meg. Ami fura így leírva, de valahogy működik. Az írónő épp eleget ad ahhoz, hogy ne maradjon semmilyen a karaktere, hogy őszintén megkedvelhessük Jint, de ahhoz mégse eleget, hogy ne legyünk veszettül kíváncsiak, vajon milyen titkot rejteget, és mi az igazi célja.
A kémia pedig kettejük között... és itt most nem csak a romantikusra gondolok, mert persze az is volt, és imádtam a huza-vonát, de azok a dialógusok! Nem is tudom, utoljára mikor imádtam ennyire a párbeszédeket. Talán a Calderonban. Érdekes, pattogós, ravasz, áhhhh egyszerűen purrfect volt! Olyan szinten láttam mindent magam előtt, hogy kisebbfajta küzdelem volt letenni a könyvet minden egyes alkalommal.
De ha ez nem lenne elég, Alwyn a hangulatteremtéshez is nagyon ért! Komolyan, nehéz elhinnem, hogy elsőkönyves szerzőről van szó, annyira klappolt minden. Szinte éreztem a perzselő napot a bőrömön, a forró homokot a talpam alatt. Imádtam a világot, a feelinget, és azt, hogy mennyire sajátos volt az egész. A cselekmény mozgalmas és érdekfeszítő, de főként a karakterek és a hangulat tette emlékezetessé számomra a Rebel of the Sandst. Úgy repültem rajta keresztül, mintha én is elcsíptem volna egy buraqit, és már alig várom a folytatást! Minél hamarabb szeretnék rá sort keríteni, mert egyszerűen nem volt elég.
Értékelés: 5/5*
Kedvenc jelenet: az összes Jin x Amani beszélgetés, illetve még egy de az spoileres, szóval shhhh
Örülök, hogy tetszett:) És a Katnisses hasonlítgatástól én is mindig frászt kapok...
VálaszTörlésHát igen, ne legyen már minden erős női főhős Katniss :D Te már olvastad a Rebelt?
Törlés