Kiadó: Titan Books Ltd.
Oldalszám: 407
There’s no such thing as safe in a city at war, a city overrun with monsters. In this dark urban fantasy from author Victoria Schwab, a young woman and a young man must choose whether to become heroes or villains—and friends or enemies—with the future of their home at stake. The first of two books.
Kate Harker and August Flynn are the heirs to a divided city—a city where the violence has begun to breed actual monsters. All Kate wants is to be as ruthless as her father, who lets the monsters roam free and makes the humans pay for his protection. All August wants is to be human, as good-hearted as his own father, to play a bigger role in protecting the innocent—but he’s one of the monsters. One who can steal a soul with a simple strain of music. When the chance arises to keep an eye on Kate, who’s just been kicked out of her sixth boarding school and returned home, August jumps at it. But Kate discovers August’s secret, and after a failed assassination attempt the pair must flee for their lives.
A biztonságos, mint kifejezés, nem létezik a városban, amely a szörnyektől hemzseg. Victoria Schwab sötét urban fantasy világában egy fiatalember és egy fiatal lány választás elé kényszerülnek: hősök lesznek vagy gonoszok, barátok vagy ellenségek. A tét pedig az otthonuk jövője. Egy duológia első része.
Kate Harker és August Flynn mindketten örökösei egy kettészelt városnak: egy városnak, ahol az erőszak igazi szörnyeket kezdett szülni. Kate pont olyan kegyetlen akar lenni, mint az apja, aki hagyja, hogy a szörnyek szabadon garázdálkodjanak, és csak azokat az embereket védi meg, akik hajlandók védelmi pénzt fizetni. August ember akar lenni, pont olyan jólelkű, mint az apja, hogy példát mutathasson az ártatlanok védelmében folytatott küzdelemben, de ő is a szörnyek közé tartozik: egy olyan fajtába, amely lelkeket tud lopni egy apró dallammal. Mikor felmerül a lehetőség, hogy rajtatartsa a szemét Kate-en, aki nemrég tért vissza a városba, miután kirúgták bentlakásos iskolájából, August kapva kap az alkalmon. Kate rájön a fiú titkára, azonban egy sikertelen gyilkossági kísérlet következtében menekülniük kell.
(hivatalos fordítás)
Aki ismer, az tudja, mennyire odavoltam és vagyok Schwab néni másik sorozatáért, az Archívumért, így nem csoda, ha az írónő összes könyve várólistás nálam. A Shades of Magic trilógiához és a Vicioushöz még nem volt szerencsém, de alig várom, hogy azokra is sort keríthessek! Ennek a nőnek a bevásárlólistáját is örömmel olvasnám. Ugyanis bármihez kezd, a stílusa ugyanolyan lenyűgöző, a szavai nyomán úgy szippant be a világ, mintha egy zsupszkulcsot kapnál el épp a jó időben (sorry not sorry, sok volt mostanság a HP), és már ott is vagy a könyv világában, és eszed ágában sincs a kijáratot keresni, mert... wow. Mindegyikben van valami egyedi, valami borzongató, valami lenyűgöző.
A This Savage Songról egyébként nagyon különböző vélemények láttak napvilágot, nem olyan egyhangú a hype, mint mondjuk az A Darker Shade of Magic körül. Mondanám, hogy emiatt voltam kíváncsi, vagy félve, esetleg szkeptikusan kezdtem neki, de nem. Schwab minden alkalommal elvarázsol, teljesen biztos voltam benne, hogy ezúttal sem lesz ez másként, és lám, igazam lett! A This Savage Song nem hibátlan, de túl sokat kaptam tőle ahhoz, hogy ne imádjam. Azok a problematikák, amiket mások kiemeltek kétségtelenül megjelennek helyenként - ezekre mindjárt ki is térek -, de valahogy nem érdekelt. Ami fura, mert az én agyam analitikus: ha valami nem logikus, ha nincs normálisan elmagyarázva, ha nem konzisztens, akkor kitérek a hitemből. Mondhatni speckó könyvmoly OCD-ben szenvedek. Illetve szenved mindenki más körülöttem, ez nézőpont kérdése. Szóval amikor én is felfedeztem lyukakat a világfelépítésben, és aztán megrántottam a vállamat, mondván, hogy "tudod mit, nem érdekel, én ezt imádom", hát... nem értem, de kiállok a döntésem mellett.
Na, de másszunk bele egy kicsit a világba, abban mindig élvezet vájkálni! Egy olyan világban járunk, ahol az emberek erőszakos tettei szörnyeket szülnek - igazi szörnyeket. A bűnök súlyossága illetve típusa szerint három szörnyfajta létezik: corsai, malchai és sunai. Más típusú bűnök szülik őket, ezért máshogy néznek ki, és máshogy is ölnek. Van a könyvben egy kvázi gyerek mondóka, amit állandóan ismételgetnek, és szerintem zseniális. Egyszerre hátborzongató és fülbemászó, főleg, hogy az én fejemben egy ártatlan kisgyerek hangján szól.
Ezeket a szörnyeket az ember ember ellen elkövetett erőszakos cselekedetei szülik, és Verity City tele van velük. Ez az alapötlet szerintem fantasztikus, viszont hagy maga után jó néhány kérdést. Például mi van az önvédelemmel? Úgy érzem, némi magyarázatra szorultak volna az apróbb részletek, de tagadhatatlanul volt valami varázsa annak, hogy nem tudtunk mindent. Csak utalás szinten van jelen, de nagyon úgy néz ki, hogy ez az új világrend az autonóm városokkal és a határokkal annak az eredménye, hogy egy nap egyszerűen elkezdtek születni ezek a szörnyek, és eltörölték a régi világot a föld színéről. Miután nagyon sok minden nem volt kimondva, és így csakis következtetni lehetett, így a világfelépítés bár kreatív és egyedi, de kicsit talán ingatagnak bizonyult itt-ott.
“But the teacher had been right about one thing: violence breeds. Someone pulls a trigger, sets off a bomb, drives a bus full of tourists off a bridge, and what's left in the wake isn't just she'll casings, wreckage, bodies. There's something else. Something bad. An aftermath. A recoil. A reaction to all that anger and pain and death.”
August egy szörny, egy sunai. Embernek néz ki, próbál is emberként viselkedni, de nem az. Viszont kétségbeesetten az akar lenni. Nem akar eltűnni, nem akar másokat bántani, csak élni akar, de mégcsak abban se biztos, hogy ez egyáltalán lehetséges-e számára. Ez alapján úgy hangozhat, mint egy tipikus szenvedő, érző szívő bad boy a paranormális YA-k kánaánjából, de igazából nem ilyen. Az, ahogy a világról és az emberekről gondolkodik, ahogy próbálja őket megérteni egy görbe tükröt tart elénk. Nem csöpög az önsajnálattól vagy a keserűségtől, egyszerűen a helyét keresi a világban, és az értelmet az életben, és közben küzd saját magával, a természetével. A családja szintén érdekes: a bátyjától a falra másztam, de Ilsa egy elképesztően érdekes karakternek bizonyult. Henry Flynnről pedig jó lett volna többet megtudni. Talán majd a folytatásban. Mindenesetre imádtam August nézőpontját olvasni.
Kate is érdekes volt, de teljesen másképpen. Vele kezdődik a könyv, ahogy felgyújtja a bentlakásos iskolája kápolnáját, hogy elérje amit akar: hogy végre hazatérhessen V Citybe, ahonnan az apja száműzte, miután az autóbalesetet csak ő élte túl, az anyja nem. Kate nem játszadozik: tudja, mit akar, és tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy elérje. Ki akarja vívni az apja elismerését, és bár ezt nem mondja ki, de a szeretetét is. Mindent a bizonyítási vágyának rendel alá. Kate igazi badass, de közben nem nehéz a páncélja alá látni. Viszont a száraz, cinikus humora és a gondolkodásmódja kellően megragadta a figyelmem ahhoz, hogy az ő szemszöge is maradéktalanul lekössön.
A cselekmény elég lassan indul, a könyvet a karakterek és az elképesztő hangulat viszi a hátán, de ez engem egyáltalán nem zavart. Nem találtam unalmasnak, még akkor se, ha nagyjából csak az utolsó száz oldal pörgött rendesen. A lassan kialakuló barátság Kate és August között, a fokozatosan kirajzolódó világ, és a családi dinamika teljesen lekötött. Szerelmi szál nincs, de a karakterek közötti kémia attól még működött: Kate és August ismeretsége, majd később tapogatózó barátsága gyönyörűen fel lett vezetve, és én imádtam az egészet, úgy ahogy van. Talán mondanom se kell, hogy az írásmód pedig egyszerűen csodálatosan szép. Meg se lepődtem, elvégre Schwabról van szó, de néha még így is meglepett, amikor újra felkaptam a könyvet, hogy folytassam.
Összességében, én csak ajánlani tudom ezt a könyvet, sőt Victoria Schwab összes könyvét! Olvassátok, mert megéri időt szánni rá. A világa sötét és magával ragadó, a stílusa már-már lírai, és a karakterek pedig olyan igazinak tűnnek, hogy úgy érzem, bármikor belefuthatok August Flynnbe a hegedűtokjával a hátán, miközben épp az ingujját próbálja lejjebb rángatni, hogy eltakarja a tetoválását, vagy épp Kate Harkerbe ahogy szálfa egyenesen masírozik végig az utcán, mintha az utolsó kavics is az övé lenne.
Értékelés: 4.5/5
Kedvenc karakter: August, Ilsa
Kedvenc jelenet: August és Kate beszélgetései, Ilsa megjelenései
