Kiadó: Harlequin Teen (magyar fordítás: Könyvmolyképző)
Oldalszám: 409
Choose: A quick death or slow poison ...
On the eve of her execution for murder, Yelena Zaltana is offered an incredible reprieve - on the condition that she becomes the food taster for the military leader of Ixia, Commander Ambrose.
Avoiding poison is the least of her troubles, however ... General Brazell, father of the man she killed, has vowed bloody revenge; she's beginning to have feelings for her captor, Valek; and someone is plotting the downfall of the current regime.
In a desperate race against time, Yelena must learn to control the growing magical talent withinn her and master the demons of her past. The Commander's life, the future of Ixia and all those she loves depend on it ...
Merénylet, mágia, megpróbáltatások…
A koporsószerű sötétbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok.
Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget.
(hivatalos fordítás)
***
Ez is azon regények egyike, amelyekkel már régóta szemezek, ugyanis tartalom alapján gyakorlatilag garantált, hogy imádni fogom. Mérgek, intrika, mágia, morálisan problematikus karakterek, némi stockholm szindróma... gotta love those pshychopaths. Khmm. Értitek. Ehhez hozzájárult, hogy kb. mindenhol az jött velem szembe, hogy jó jó jó, de VALEK!!!! A lényeg, hogy voltak elvárásaim, ami egy biztos módja annak, hogy művészien előkészítsd a saját pofára esésed, de hát a könyvmoly szeret veszélyesen élni.
Szerencsére azt kell mondjam, a Poison Study nagyon is pozitív élmény volt. Többnyire. Jó, szóval egy nagyobbacska problémám volt, de erről majd később. Kezdjük a világgal: alapvetően high fantasyre hajaz, de az egyenruhákkal, a kerületekkel, meg a diktatúrával (ami egyébként egyáltalán nincs démonizálva, megmutatva, hogy egy diktatúra lehet az emberek javára, csak túl sok minden múlik egyetlen emberen, ami önmagában véve problematikus, főleg hosszú távon), szóval ezekkel az elemekkel vegyítve, kicsit Orwell feelingem volt tőle helyenként. Mindenesetre azért maradtunk a fantasy talaján, csak az írónő kicsit megcsavarta a hagyományos királyi udvar stílusát, és így Commandert (Parancsnokot) kaptunk, illetve egy militarizált, szigorúan szabályozott birodalmat az udvari dekadencia helyett. Azt kell mondjam, nekem ez így bejött. Jó koktél volt, az írónő okosan építette fel a világot, és végül értelmes indokot is kaptunk arra, hogy a Commander miért tiltotta ki a mágiát a birodalom területéről, és határolódott el a szomszédos Sitiától, ahol gyakorlatilag a mágia használatára épül a társadalom.
 |
| forrás |
Yelena egy halálra ítélt rab, aki a kivégzésére vár már majdnem egy éve a kastély börtönében. Aztán egy nap felrángatják a második legfontosabb ember elé az egész birodalomban, és Valek ajánlatot tesz neki: lehet életkóstoló, vagy felakasztják. A leányzót eszelősen könnyű volt megkedvelni, de egy gyilkosságért elítélt fiatal lánytól egy kicsit több... hát, pszicho tempót vártam volna. Persze, később kiderülnek a gyilkosság részletei (amit egyébként végig sejteni lehetett), de mégis. Ettől függetlenül, remek főhősnek bizonyult: okos, találékony, és nagy ritkán megcsillant a humora is, amitől vigyorogni támadt kedvem.
– Hol voltál? -szegezte nekem a kérdést.
– Jancóval. -feleltem. (…)
– Na és mégis mit csináltatok? – faggatott tovább Valek, csípőre tett kézzel felállva.
Hirtelen felvillant szemem előtt a féltékeny férj mulatságos képe. Elfojtottam egy mosolyt.
Ami Valeket illeti, meg tudom érteni, miért van odáig érte mindenki. Rohadék, de szerethető rohadék a lelkem. Izgalmas, rejtélyes, pont amilyet egy ilyen karaktertől el lehet várni. Nagyon tetszett, ahogy a kapcsolata alakult Yelenával... az elején. A másik kóstolgatása, a tapogatózó barátság, a bizalom kialakulása tökéletes tempóban zajlott, és mindezek alatt ott lappangott a kémia a két szereplőnk között, úgy nagyjából 70%-áig a könyvnek. Ameddig Yelena vonzalma nagyon fokozatosan alakul ki, addig Valek nagyjából semmi jelét nem adja ilyesminek, amikor csak így egyszerre fénysebességgel romantikázni kezdenek. Én meg így néztem, mint Rozi a moziban, hogy he? Ez így hogy? Meg mikor? Kimaradt 40 oldal? Persze, annak örülünk, hogy nem úszik nyálban a könyv, és értem én, hogy Valek egy alapvetően zárkózott karakter, és volt is néhány utalás, de... ehh, ennél azért többet vártam. Hirtelen túl sokat akart a szarka. Abszolút random, és kissé illuzióromboló volt az a lépésváltás ott a vége fele. Olyan érzésem volt, mintha az írónőnek lekoppant volna, hogy hupika, mindjárt vége a könyvnek, ezek még nem jöttek össze. Csávóka dobja már be magát, és akkor még egy gyors menetre szorítunk időt két harcjelent között.
Szóval, igazából ez volt a legnagyobb problémám: a romantikus szál kibontása. Mert a cselekmény további része amúgy teljesen jól stimmelt. Izgalmas volt, bár nem rágtam tőle le a körmömet, de azért fenntartotta a figyelmem, annak ellenére, hogy a csavarok nagy része fájdalmasan egyértelmű volt, és legszívesebben megráztam volna Yelenáékat néhányszor, hogy "HÁ' NEM LÁTOD, GYÖKSI????"
Nos, nem látták. Illetve de, csak jóval később. De ezek csak apró bosszúságok voltak, mert ennek ellenére, nem vádolhatom egyik főszereplőt se krónikus sötétséggel, mint egyeseket (khmm.... Feyre... khmm...).
A mellékszereplők is rendben voltak, különösen tetszett, ahogy Yelena barátságokat kötött, és az, hogy annak ellenére, hogy nem ők voltak a fókuszban, senki nem csak egy merő járkáló sztereotípia volt. Ez különösen megmutatkozott a szakács, Rand esetében, aki őszintén meglepett. Ahogy az is, hogy a Commander se csak egy BIG BAD diktátor volt. Ezt már említettem korábban is, de azon túl, hogy egy karizmatikus vezető, ennél több is volt benne, amibe a vége felé kapunk igazán bepillantást. Az igazi negatív karakter itt Brazell, akit lehet is utálni rendesen, szóval egy szavam se lehet rá. Mondjuk, néhol már rajzfilmes szinten ment át gonoszba, de nekem nagyon feküdt ez a fajta számító kígyó stílus, amit ő képviselt.
Összességében ez egy remek kis könyvecske volt, abszolút érdemes a dicséretre. A szerelmi szál kibontását kifogásoltam, de ezen kívül, és ennek ellenére nagyon is élveztem, és várom a folytatást, elvégre igencsak a szitu közepén hagytuk ott a történéseket. Nem kifejezett függővég, de azért piszkálja a kíváncsiságom. A Magic Study-ra még idén szeretnék sort keríteni, és ahogy hallottam, a kiadóhoz magyarul is érkezik a folytatás, szóval pont aktuális lesz a dolog itthon is. Akik az Üvegtrónt szerették, ezt is élvezni fogják. Kevesebb divatbemutató, több intrika, zéró szerelmi háromszög.
Értékelés: 4/5
Kedvenc jelenet: Valek kis tesztjei. Olyan köcsög, imádom.
Kedvenc karakter: Yelena, Valek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése