Huntley Fitzpatrick: My Life Next Door - Életem a szomszédban

Kiadó: Dial Books For Young Readers (magyar fordítás: Könyvmolyképző)
Oldalszám: 394

"One thing my mother never knew, and would disapprove of most of all, was that I watched the Garretts. All the time."

The Garretts are everything the Reeds are not. Loud, messy, affectionate. And every day from her rooftop perch, Samantha Reed wishes she was one of them . . . until one summer evening, Jase Garrett climbs up next to her and changes everything.

As the two fall fiercely for each other, stumbling through the awkwardness and awesomeness of first love, Jase's family embraces Samantha - even as she keeps him a secret from her own. Then something unthinkable happens, and the bottom drops out of Samantha's world. She's suddenly faced with an impossible decision. Which perfect family will save her? Or is it time she saved herself?

A transporting debut about family, friendship, first romance, and how to be true to one person you love without betraying another.

Garrették megtestesítenek mindent, ami Reedékre nem jellemző. Hangosak, rendetlenek, szeretetteljesek. Samantha Reed a magasleséből minden nap azt kívánja, bárcsak egy lenne közülük… egészen addig, amíg egy nyári éjjel Jase Garrett fel nem mászik mellé és meg nem változtat mindent.
Miközben ők ketten szenvedélyesen egymásba szeretnek az első szerelem minden ügyetlenségén és nagyszerűségén át botladozva, Jase családja befogadja Samanthat még ha ő titkolja is Jase-t a saját családja előtt. Ekkor valami elképzelhetetlen történik, és Samantha lába alól kicsúszik a talaj. Hirtelen egy lehetetlen döntés elé állítja a sors. Melyik tökéletes család fogja megmenteni őt? Vagy talán itt az ideje, hogy saját magát mentse meg?
Egy magával ragadó első könyv családról, barátságról, első szerelemről, és arról, hogyan légy hű az egyik emberhez, akit szeretsz anélkül, hogy elárulnád a másikat.
(hivatalos fordítás)

Már a magyar kiadás borítójának leleplezése alkalmával elkönyveltem ezt a könyvet a vizsgaidőszakos olvasmányaim közé tartozónak, ugyanis ez az az időszak, amikor a könnyed, habos-babos történetek - szóval nagyjából minden, amit amúgy nem igazán szoktam olvasni - tartanak életben. A My Life Next Door pedig pontosan az, aminek elsőre kinéz: egy cuki, fiatalos, nyárias történet az első szerelemről, de a jobbik fajtából. Amitől akkor se mész a falnak, ha már túl vagy az "olvassunk el minden YA-t ami az utunkba kerül" - korszakon, ami nálam igen tipikus módon olyan 14 és 17 éves korom között dübörgött a Green Day-jel egyetemben.

A sztori maga nagyon egyszerű, és kissé klisés is, de ez a tetőről figyelős buli ad neki egy kis pluszt, amitől nem érződik annyira agyonhasználtnak a formula. De őszintén, a borítóról és a tartalomról már nagyjából tudja mit várjon az ember lánya. Nincsenek világrengető felfedezések, viszont van egy kicsike instalove, amit sokkoló módon sikerült az írónőnek olyan elbűvölőre megírnia, hogy én, a cinikus, behúztam logikába kapaszkodós kis karmaimat és csak vigyorogtam, mint valami eszelős, azt kívánva, hogy bár a mi szomszédunkban is lakott volna egy Jase Garrett, amikor én voltam 17. Vagy akár most, a koleszban, három évvel idősebb kiadásban.

forrás:weheartit

A főszereplők, Samantha és Jase mindketten nagyon szerethetőek voltak. Főleg Jase, persze, mert... hú gyerekek, ez a srác tökéletes! Végre nem egy bad boy Daemon copy, hanem egy őszinte, kedves, rendes fiú a szomszédból, aki felelősségteljes, szereti a családját és van egy csomó háziállata. Jó, persze, istenien néz ki meg minden, szóval lehet róla álmodozni, de annyira édes, hogy beleolvadsz tőle a betonba.

A mellékszereplők is remekül szuperáltak, bár Samantha anyját végig rettentően gyűlöltem, és igazából Samre néha dühös is voltam, amiért nem lázadozik egy kicsit. De aztán szerencsére abban a pillanatban, amikor igazán számított, jó döntést hozott, így végül nem mondhatnám, hogy haragudnék rá. És igazából azt is értékeltem, hogy a kedves mamát se lehetett csak úgy leírni, mert elég komplex volt a személyisége ahhoz, hogy a szürke tartományba essen. Tetszett, hogy az írónő nem próbálta simán csak gonosznak vagy megkeseredettnek beállítani.

A Garrett család pedig egész egyszerűen imádni való! Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki tökéletes. A könyv második felében ott is felmerülnek igen kemény kérdések, és abszolút megértettem Jase vívódásait is, viszont összességében egyszerűen tündériek. Még akkor is, ha alig féken tartott káosz jellemzi a mindennapjaikat. Bevallom, egyke gyerekként, egyrészt teljesen lenyűgözött, másrészt hihetetlennek tűnt egy ekkor família gondolata. De imádtam őket! Mind egy szálig.

Nan és Tim voltak még fontosak, a testvérpár, akik nem is lehettek volna különbözőbbek. Nan okozott némi meglepetést, és ez volt nagyjából az egyetlen dolog, ami kicsit is megdöbbentett. Persze erre is elég hamar rá lehetett jönni, inkább azt nem vártam, hogy aztán a végén úgy maradnak a dolgok, ahogy maradtak. Tim pedig... nos, őt is imádtam. Kissé hihetetlennek tűnt, hogy csak így egyik napról a másikra meghozta a döntését, hogy elég (nem mintha nem lett volna némi motivációja a túlélő táborral), de ettől eltekintve viszont tényleg a szívem csücskévé vált. Pedig az első pár fejezet után nem hittem volna, hogy meg tudom majd kedvelni.

forrás:weheartit

Ami a sztorit illeti, egyszerű volt, de fenntartotta a figyelmet, és a kiszámíthatósága nem vont le az élvezetből, mert azok a kérdések, amikkel az írónő előhozakodott, és a karakterek bőven elvitték a hátukon az egészet. Nagyon szépen összeállt az egész, viszont pont emiatt, szerintem egy sokkal méltóbb lezárást érdemelt volna. Tudom, hogy van második része, de az már nem Samékről szól majd, és igenis nagyon lecsapottnak éreztem a végét. Ez azóta is zavar, mert nekem speciel még csomó kérdésem lenne. Úgy látszik, kénytelen leszek elolvasni a kettőt... *sokat szenvedettek sóhaja*

A stílusát leginkább Sarah Dessen és Simone Elkeles keverékéhez tudnám hasonlítani, a lightos románcba vegyített komolyabb kérdések meglebegtetése miatt. A romantikázáson kívül ezer fontos kis hétköznapi dilemma megvillant benne, és ez nagyon hihetővé tette, még akkor is, ha a kiinduló helyzet igencsak irreális volt. Egyrészről pontosan azt kaptam, amit vártam - egy cuki kis limonádét-, másrészről viszont nem vártam ilyen szintű árnyaltságot a konfliktusban (célzok itt főleg a baleset utáni eseményekre), de örültem, hogy az írónő vette a fáradtságot, és nem egy lebutított változatát kaptuk egy konfliktusnak, aminek csak a műdráma a lényege, hanem egy valós problémát.

A másik, amit nagyon értékeltem, és amin őszintén meglepődtem, az a bevállalós attitűd volt, amivel a románc oldalát kezelte a történetnek. Ez főként annak tudható be, hogy a YA-k eléggé le vannak szabályozva, már ami a szexualitást illeti. A tényleg részletekbe menő könyvek már az NA kategóriába sorolódnak. És ez nem is feltétlenül probléma, hiszen mit keresne Mr. Szürke az ifjúsági polcon, nemde? Azonban attól, hogy nem megyünk részletekbe, az még nem jelenti azt, hogy nem is kell beszélni a cseszett nagy elefántról a szobában.
Sarah Dessennél például én mindig ezt hiányoltam. Remek problémákat hozott fel, emberközeli és szerethető karaktereket alkotott, de kb. nulla kémia volt a párok között. A Figyelj rám c. könyvében konkrétan indokolatlannak éreztem a szerelmi szálat, mert én mint olvasó nem láttam mást, mint barátságot a két főszereplő között. Most épp őt hoztam példának, de amúgy van még jó néhány olyan YA regény, ami nagyon édes, meg szerethető, de messziről bűzlik a naivitástól.

Newflash: a tinik szexelnek. Vagy ha nem, akkor legalábbis rengeteget gondolnak rá. Akkor is, ha a család többi része még a barbies korszaknál van leragadva.

Szóval, pontosan ezért nem vártam Huntley Fitzpatricktől, hogy bármi módon is foglalkozzon a témával, maximum érintőlegesen és nagyon rózsaszín celofánba burkolva, há' me' YA. Az írónő viszont nem kerülgette a témát, hanem laza természetességgel és frissítő szókimondással kezelte, miközben megőrizte azt az édes, YA hangulatot, ami a könyv sajátja, és ezért hatalmas pirospont jár neki!

Összességében egy remek kis könyvről van szó, aki valami nyárias hangulatú romantikus olvasmányt keres, annak meleg szívvel tudom ajánlani! Habár egyszerű történet, egyáltalán nem butuska, csak néhol picit hihetetlen, de egyáltalán nem hajtépős-szemforgatós módon. Strandra, illetve vizsgaidősuck és érettségi ellen tökéletes. Néha mindenkinek szüksége van egy kis rózsaszínre. ;)

Értékelés: 4/5
Kedvenc jelenet: amikor Sam először megy fel Jase szobájába, és beállít George
Kedvenc karakter: Jase, George, Tim