Cover Reveal #7 Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Hello népek!

Nagy a csend a blogon mostanság, ez főképp a vizsgadidőszak nevezetű tüneménynek köszönhető, de már félig kikecmergőben vagyok belőle, szóval már nem sokáig húzódik ez a pangás, ha minden jól megy.

Addig is, hozok nektek egy borítóleleplezést a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából, amit egyszerűen nem hagyhattam ki, hiszen az egyik kedvenc klasszikusom újranyomásáról rántjuk le a leplet. Aki ismer, az tudja mennyire imádom én ezt a történetet minden létező formában, és hát persze annak is megvan az oka, hogy ennyi kiadás létezik belőle: ez egy igazi örökzöld, egyszerűen megunhatatlan, teljesen mindegy mennyi idő telik el. Generációk nőttek fel Eliza és Mr. Darcy történetén sóhajtozva.

A Büszkeség és balítélet igazi klasszikus - a Föld minden táján ismerik és szeretik, számtalan filmes, színházi és más feldolgozás született belőle, de még mindig képes rabul ejteni az olvasók szívét.
A múltban játszódik, mégis olyan történetről mesél, ami a mai napig időtálló.
A Könyvmolyképző Kiadó egyszer már sikerrel jelentette meg a kötetet, most pedig újabb köntösben kerülhet a polcokra - hiszen Mr. Darcy mindenkire vár!

A könyv adatai:

Oldalszám: 448

Kötéstípus: kartonált

Fordító: Szenczi Miklós

Eredeti cím: Pride and Prejudice

ISBN: 9789633997925

Előjegyzési linkért katt >>> ide <<<
illetve
csekkold a könyv >>> molyos adatlapját <<< és rakd a kívánságlistádra!

Fülszöveg:

Szerelmek és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit... Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.

Gondolatok:

Alapvetően nagyon igényes borítót kapott az új kiadás, bár hogy egészen őszinte legyek, nehezen békülök ki a felső képpel. Az a női arc számomra annyira nem Eliza, és nem is kifejezetten tűnik korhűnek, bár a homályos férfi alak sokat segít, hiszen ő egyértelműen az akkori divat szerint van felöltözve. Mégis... számomra kicsit kilóg a lóláb. Viszont a középen lévő felirat gyönyörű, imádom a betűtípust és azt az elegáns non-figuratív mintát. Olyan egyszerű de nagyszerű módon teszi hangulatossá az összeállítást. Az alsó kép viszont tényleg szép. De összességében, nekem kicsit felemás lett így, a font és az alsó kép alapján jobban jártunk volna, ha a felső kép is vintage hatást kap.

Az írónőről:

forrás: Wikipédia

Jane Austen 1775-ben látta meg a napvilágot egy angol lelkész hetedik gyermekeként. Apja plébánosként elég tekintélyes fizetést kapott, de mivel nyolc gyermeket kellett felnevelnie, nem számítottak tehetős családnak. Jane élénk és szeretetteljes családi háttere ösztönzően hatott az írásra, sőt kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatai révén élményei jóval messzebbre jutottak a steventoni parókiánál. Ebből a világból merítette regényeinek helyszíneit, szereplőit és témáját.
Első regénye, az Értelem és érzelem 1811-ben jelent meg, ezt nem sokkal később, 1813-ban követte a Büszkeség és balítélet. Ezeket még négy befejezett regény követte.
Az írónő sohasem ment férjhez, bár fiatalon eljegyezte magát egy férfival, de az eljegyzést később felbontották. Visszavonultan élt, mert súlyos betegségben, az akkor még ismeretlen Addison-kórban szenvedett.
Rövid élete során azonban hat olyan regénnyel ajándékozta meg az angol irodalmat, amik mind a mai napig töretlenül népszerűek.

Részlet a könyvből:

Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.
Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit.
- Kedves Bennet - mondta Mrs. Bennet férjének egy napon -, hallotta már, hogy Netherfield Park végre bérlőre talált?
Mr. Bennet azt válaszolta, hogy erről nem tud.
- Pedig így van - erősködött az asszony. - Mrs. Long az imént járt itt, és mindent elmesélt.
Mr. Bennet nem felelt.
- Nem is kíváncsi, hogy ki a bérlő?! - kiáltotta az asszony türelmetlenül.
- Úgyis tudom, hogy el akarja mondani, halljuk hát, nem bánom.
Az asszonynak nem kellett több biztatás.
- Nos, kedvesem, ha mindenáron tudni akarja: Mrs. Long azt a hírt hozta, hogy Netherfieldet egy vagyonos fiatalember bérelte ki Észak-Angliából; négylovas hintón jött le hétfőn megnézni a birtokot, s annyira megtetszett neki, hogy tüstént megegyezett Mr. Morisszal; Szent Mihály napjáig beköltözik, a cselédség egy része pedig már a jövő hét végén a kastélyban lesz.
- Mi a neve?
- Bingley.
- Házasember? Nőtlen?
- Nőtlen, drágám, persze hogy az! Nőtlen ember, méghozzá vagyonos; négy-ötezer font az évi jövedelme. Mit szól, milyen szerencse ez a mi lányainknak!
- Hogy érti ezt? Mi köze van ennek a lányokhoz?
- Drága Bennet - felelte az asszony -, ne legyen ilyen tuskó! Természetesen arra gondolok, hogy egyik lányunkat feleségül veszi.
- Talán ezzel a szándékkal telepszik itt le?
- Ezzel a szándékkal! Hogy mondhat ilyen sületlenséget! De egyikükbe feltétlen beleszeret, s ezért rögtön meg kell látogatnia, mihelyt ideérkezik.
- Eszem ágában sincs. Maga és a lányok elmehetnek; talán még jobb, ha egyedül küldi el őket, mert maga van olyan csinos, mint akármelyik lánya, és Mr. Bingleynek esetleg maga tetszene legjobban az egész társaságban.
- Drágám, ne hízelegjen! Nem mondom, voltam én is csinos, de most már nem tartom magam különös szépségnek. Ha egy asszonynak öt eladó lánya van, ne törődjék többet a szépségével.
- Ilyen esetben hiába is törődik vele már.
- De kedvesem, igazán meg kell látogatnia Mr. Bingleyt, mihelyt letelepszik a szomszédságunkban.
- Ez több, mint amit megígérhetek, higgye el.
- Gondoljon a lányaira. Gondolja meg, milyen szerencse lenne ez egyiküknek. Sir William és Lady Lucas már eltökélték, hogy meglátogatják; nekik is csak ez foroghat az eszükben, mert máskülönben, mint maga is tudja, nem keresnek fel jövevényeket. Ennyit megtehet, mert hogy néz ki, ha mi csak úgy beállítunk.
- Mire valók az ilyen aggályok? Mr. Bingley bizonyára nagyon szívesen látja magukat; majd átadnak neki néhány sort, amelyben atyai áldásomat adom, ha a lányok bármelyikét feleségül akarja venni - noha a magam részéről a kis Lizzy mellett emelnék szót.
- Ilyesmi ne is jusson az eszébe. Lizzy semmivel sem különb a többinél; közel sem olyan szép, mint Jane, és közel sem olyan jó kedélyű, mint Lydia. Persze magának mindig Lizzy volt a kedvence.
- Egyikről sem lehet valami sok jót mondani - jegyezte meg az apjuk -, mind csacska, üresfejű teremtés, mint a lányok általában; de Lizzynek fürgébb az észjárása, mint a nővéreinek.
- Mondja, Bennet, miért rágalmazza meg így tulajdon gyermekeit? Abban leli örömét, hogy engem gyötör. Semmi tekintettel sincs az idegeimre.
- Téved, drágám; nagyon is tisztelem az idegeit. Hiszen régi ismerőseim: legalább húsz év óta állandóan rájuk hivatkozik.
- Ó, ha tudná, mit szenvedek!
- Remélem, túléli, és megéri még, hogy sok fiatalember költözik erre a környékre, akinek négyezer font az évi jövedelme.
- Hiába jönnének húszan is ide, ha nem akarja őket meglátogatni.
- Szentül ígérem, hogy valamennyiüket végiglátogatom, persze ha már mind a húsz itt lesz.

Nos, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem már ettől a rövid részlettől elfogott a kísértés, hogy lekapjam a polcról a saját viharvert és igen régi példányomat, és újra elmerüljek az ismerős sorok között. 

Ti olvastátok már? Hogy tetszik az új kiadás?

Huntley Fitzpatrick: My Life Next Door - Életem a szomszédban

Kiadó: Dial Books For Young Readers (magyar fordítás: Könyvmolyképző)
Oldalszám: 394

"One thing my mother never knew, and would disapprove of most of all, was that I watched the Garretts. All the time."

The Garretts are everything the Reeds are not. Loud, messy, affectionate. And every day from her rooftop perch, Samantha Reed wishes she was one of them . . . until one summer evening, Jase Garrett climbs up next to her and changes everything.

As the two fall fiercely for each other, stumbling through the awkwardness and awesomeness of first love, Jase's family embraces Samantha - even as she keeps him a secret from her own. Then something unthinkable happens, and the bottom drops out of Samantha's world. She's suddenly faced with an impossible decision. Which perfect family will save her? Or is it time she saved herself?

A transporting debut about family, friendship, first romance, and how to be true to one person you love without betraying another.

Garrették megtestesítenek mindent, ami Reedékre nem jellemző. Hangosak, rendetlenek, szeretetteljesek. Samantha Reed a magasleséből minden nap azt kívánja, bárcsak egy lenne közülük… egészen addig, amíg egy nyári éjjel Jase Garrett fel nem mászik mellé és meg nem változtat mindent.
Miközben ők ketten szenvedélyesen egymásba szeretnek az első szerelem minden ügyetlenségén és nagyszerűségén át botladozva, Jase családja befogadja Samanthat még ha ő titkolja is Jase-t a saját családja előtt. Ekkor valami elképzelhetetlen történik, és Samantha lába alól kicsúszik a talaj. Hirtelen egy lehetetlen döntés elé állítja a sors. Melyik tökéletes család fogja megmenteni őt? Vagy talán itt az ideje, hogy saját magát mentse meg?
Egy magával ragadó első könyv családról, barátságról, első szerelemről, és arról, hogyan légy hű az egyik emberhez, akit szeretsz anélkül, hogy elárulnád a másikat.
(hivatalos fordítás)

Már a magyar kiadás borítójának leleplezése alkalmával elkönyveltem ezt a könyvet a vizsgaidőszakos olvasmányaim közé tartozónak, ugyanis ez az az időszak, amikor a könnyed, habos-babos történetek - szóval nagyjából minden, amit amúgy nem igazán szoktam olvasni - tartanak életben. A My Life Next Door pedig pontosan az, aminek elsőre kinéz: egy cuki, fiatalos, nyárias történet az első szerelemről, de a jobbik fajtából. Amitől akkor se mész a falnak, ha már túl vagy az "olvassunk el minden YA-t ami az utunkba kerül" - korszakon, ami nálam igen tipikus módon olyan 14 és 17 éves korom között dübörgött a Green Day-jel egyetemben.

A sztori maga nagyon egyszerű, és kissé klisés is, de ez a tetőről figyelős buli ad neki egy kis pluszt, amitől nem érződik annyira agyonhasználtnak a formula. De őszintén, a borítóról és a tartalomról már nagyjából tudja mit várjon az ember lánya. Nincsenek világrengető felfedezések, viszont van egy kicsike instalove, amit sokkoló módon sikerült az írónőnek olyan elbűvölőre megírnia, hogy én, a cinikus, behúztam logikába kapaszkodós kis karmaimat és csak vigyorogtam, mint valami eszelős, azt kívánva, hogy bár a mi szomszédunkban is lakott volna egy Jase Garrett, amikor én voltam 17. Vagy akár most, a koleszban, három évvel idősebb kiadásban.

forrás:weheartit

A főszereplők, Samantha és Jase mindketten nagyon szerethetőek voltak. Főleg Jase, persze, mert... hú gyerekek, ez a srác tökéletes! Végre nem egy bad boy Daemon copy, hanem egy őszinte, kedves, rendes fiú a szomszédból, aki felelősségteljes, szereti a családját és van egy csomó háziállata. Jó, persze, istenien néz ki meg minden, szóval lehet róla álmodozni, de annyira édes, hogy beleolvadsz tőle a betonba.

A mellékszereplők is remekül szuperáltak, bár Samantha anyját végig rettentően gyűlöltem, és igazából Samre néha dühös is voltam, amiért nem lázadozik egy kicsit. De aztán szerencsére abban a pillanatban, amikor igazán számított, jó döntést hozott, így végül nem mondhatnám, hogy haragudnék rá. És igazából azt is értékeltem, hogy a kedves mamát se lehetett csak úgy leírni, mert elég komplex volt a személyisége ahhoz, hogy a szürke tartományba essen. Tetszett, hogy az írónő nem próbálta simán csak gonosznak vagy megkeseredettnek beállítani.

A Garrett család pedig egész egyszerűen imádni való! Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki tökéletes. A könyv második felében ott is felmerülnek igen kemény kérdések, és abszolút megértettem Jase vívódásait is, viszont összességében egyszerűen tündériek. Még akkor is, ha alig féken tartott káosz jellemzi a mindennapjaikat. Bevallom, egyke gyerekként, egyrészt teljesen lenyűgözött, másrészt hihetetlennek tűnt egy ekkor família gondolata. De imádtam őket! Mind egy szálig.

Nan és Tim voltak még fontosak, a testvérpár, akik nem is lehettek volna különbözőbbek. Nan okozott némi meglepetést, és ez volt nagyjából az egyetlen dolog, ami kicsit is megdöbbentett. Persze erre is elég hamar rá lehetett jönni, inkább azt nem vártam, hogy aztán a végén úgy maradnak a dolgok, ahogy maradtak. Tim pedig... nos, őt is imádtam. Kissé hihetetlennek tűnt, hogy csak így egyik napról a másikra meghozta a döntését, hogy elég (nem mintha nem lett volna némi motivációja a túlélő táborral), de ettől eltekintve viszont tényleg a szívem csücskévé vált. Pedig az első pár fejezet után nem hittem volna, hogy meg tudom majd kedvelni.

forrás:weheartit

Ami a sztorit illeti, egyszerű volt, de fenntartotta a figyelmet, és a kiszámíthatósága nem vont le az élvezetből, mert azok a kérdések, amikkel az írónő előhozakodott, és a karakterek bőven elvitték a hátukon az egészet. Nagyon szépen összeállt az egész, viszont pont emiatt, szerintem egy sokkal méltóbb lezárást érdemelt volna. Tudom, hogy van második része, de az már nem Samékről szól majd, és igenis nagyon lecsapottnak éreztem a végét. Ez azóta is zavar, mert nekem speciel még csomó kérdésem lenne. Úgy látszik, kénytelen leszek elolvasni a kettőt... *sokat szenvedettek sóhaja*

A stílusát leginkább Sarah Dessen és Simone Elkeles keverékéhez tudnám hasonlítani, a lightos románcba vegyített komolyabb kérdések meglebegtetése miatt. A romantikázáson kívül ezer fontos kis hétköznapi dilemma megvillant benne, és ez nagyon hihetővé tette, még akkor is, ha a kiinduló helyzet igencsak irreális volt. Egyrészről pontosan azt kaptam, amit vártam - egy cuki kis limonádét-, másrészről viszont nem vártam ilyen szintű árnyaltságot a konfliktusban (célzok itt főleg a baleset utáni eseményekre), de örültem, hogy az írónő vette a fáradtságot, és nem egy lebutított változatát kaptuk egy konfliktusnak, aminek csak a műdráma a lényege, hanem egy valós problémát.

A másik, amit nagyon értékeltem, és amin őszintén meglepődtem, az a bevállalós attitűd volt, amivel a románc oldalát kezelte a történetnek. Ez főként annak tudható be, hogy a YA-k eléggé le vannak szabályozva, már ami a szexualitást illeti. A tényleg részletekbe menő könyvek már az NA kategóriába sorolódnak. És ez nem is feltétlenül probléma, hiszen mit keresne Mr. Szürke az ifjúsági polcon, nemde? Azonban attól, hogy nem megyünk részletekbe, az még nem jelenti azt, hogy nem is kell beszélni a cseszett nagy elefántról a szobában.
Sarah Dessennél például én mindig ezt hiányoltam. Remek problémákat hozott fel, emberközeli és szerethető karaktereket alkotott, de kb. nulla kémia volt a párok között. A Figyelj rám c. könyvében konkrétan indokolatlannak éreztem a szerelmi szálat, mert én mint olvasó nem láttam mást, mint barátságot a két főszereplő között. Most épp őt hoztam példának, de amúgy van még jó néhány olyan YA regény, ami nagyon édes, meg szerethető, de messziről bűzlik a naivitástól.

Newflash: a tinik szexelnek. Vagy ha nem, akkor legalábbis rengeteget gondolnak rá. Akkor is, ha a család többi része még a barbies korszaknál van leragadva.

Szóval, pontosan ezért nem vártam Huntley Fitzpatricktől, hogy bármi módon is foglalkozzon a témával, maximum érintőlegesen és nagyon rózsaszín celofánba burkolva, há' me' YA. Az írónő viszont nem kerülgette a témát, hanem laza természetességgel és frissítő szókimondással kezelte, miközben megőrizte azt az édes, YA hangulatot, ami a könyv sajátja, és ezért hatalmas pirospont jár neki!

Összességében egy remek kis könyvről van szó, aki valami nyárias hangulatú romantikus olvasmányt keres, annak meleg szívvel tudom ajánlani! Habár egyszerű történet, egyáltalán nem butuska, csak néhol picit hihetetlen, de egyáltalán nem hajtépős-szemforgatós módon. Strandra, illetve vizsgaidősuck és érettségi ellen tökéletes. Néha mindenkinek szüksége van egy kis rózsaszínre. ;)

Értékelés: 4/5
Kedvenc jelenet: amikor Sam először megy fel Jase szobájába, és beállít George
Kedvenc karakter: Jase, George, Tim