Vivien Holloway: Mesterkulcs

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 80

Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekedett, mint a fiúk többsége és mindent tudott a fegyverekről.
Amikor a legendás mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…

A Winie Langton történetek első része!

Tényleg úgy érzem, hogy messze túl sokszor teszem fel magamnak ezt a kérdést, de: hogy a fenébe nem olvastam én ezt még?! Pedig minden alkalommal, amikor megláttam, konstatáltam magamban, hogy hmm ez jónak tűnik, sort kellene rá keríteni. Aztán ennyiben is maradt, ahogy az már lenni szokott. Azért bő egy év halogatás után csak elértem idáig, és talán jó is volt ez így, hiszen úgy érzem, pont a megfelelő pillanatban kapott el ez a könyv.

A műfaj és a tartalom alapján én sokkal sötétebb, komorabb hangulatra számítottam, de meglepetésemre nagyon is könnyed a légkör Winie Langtonék háza táján. Ez pedig a sok realisztikus, kiábrándult, nehéz atmoszférájú disztópia és/vagy posztapokaliptikus könyvek után egészen frissítően hatott. Talán ez annak is tulajdonítható, hogy - már csak az oldalszám szűke miatt is - nem igazán kapunk közelebbi betekintést a világba. Épp csak annyi derül ki, amennyi feltétlenül szükséges a cselekmény megértéséhez, és a szereplők hátterének lefestéséhez. Ez egyáltalán nem negatívum, 80 oldalban ne várjon az ember komplett társadalmi elemzést.

forrás: Jonas DeRo

Bevallom, az első oldalakon még soknak is találtam a magyarázkodást, de ez inkább annak tudható be, hogy Winie belső narrációjából derülnek ki a dolgok, nem pedig az események kibontakozása, vagy a karakterek interakciói nyomán. Én személy szerint sokkal jobban szeretem, ha csak úgy bedobnak a mélyvízbe és nekem kell összeraknom, hogy mi történt és hogy történt a beszélgetésekből, amik elhangzanak, hogy akár a szereplők elejtett gondolataiból, ahogy reflektálnak a jelen helyzetre. Ebből kifolyólag, bár az első pár oldalon elég tiszta képet kapunk a világról, nem igazán voltam meggyőzve arról, hogy ez a könyv nekem való lenne.

Ha ti is olyanok vagytok mint én, nos, aggodalomra semmi ok. Ugyanis amint elkezdtük megismerni Winie családját és beindultak az események, minden sínre került. Imádtam olvasni ezeket a részeket! Elképesztően jól szórakoztam rajtuk, főleg amikor a szülők is megjelentek. De a Audrey és Winie interakciói is remekül sikerültek, sütött belőlük a testvéri szeretet. :D

– Miért van az, hogy különösebb mérlegelés nélkül vagy képes belevetni magad kocsmai verekedésekbe, viszont egy egyszerű estélytől pánikba esel?
– Nagyjából azért, amiért te is pánikba esel egy verekedés láttán – vágtam vissza. – Nekem nem ez a természetes közegem.
Audrey azonban megelégelte a nyafogásomat.
– Tudod mit? Meg sem kell szólalnod. Majd azt mondjuk mindenkinek, hogy süket-néma vagy. Semmi más dolgod nem lesz, mint mosolyogni és bólogatni.
– Kösz, hogy ezt mind kinézed belőlem.

Winie nagyon szerethető főhősnő; kompetens és értelmes, kellően határozott is. Nagyon élveztem a szemszögét olvasni. Ami különösen meglepett, hogy a szülők is jól megformált, érdekes karakterek voltak, nem csak úgy lógtak a levegőben. Williamről még nem tudni olyan sok mindent, de azért csak kacsingat ott valami szerelmi szál - féleség, vagy legalábbis annak a lehetősége, így bőven van mit várni a következő részekben. Kíváncsi vagyok, lesz-e valami a dologból.

A cselekmény pörgött, pont ahogy kell és képzeletben már én is ott rohangásztam Winiékkel a posztapokaliptikus New Yorkban, amikor feltűnt, hogy már csak pár oldal van hátra.Egy kis bál, egy kis ablakon besurranás, izgalmas ketyerék, és ripsz-ropsz vége lett. Sajnáltam, mert olvastam volna még. Badass, vicces, pörgős, és néhol egyenesen aranyos történetet olvashattam: a tökéletes mix.

Kedvenc jelenet: amikor Winie-t öltöztette az anyukája. Fulladoztam a nevetéstől!
Kedvenc karakter: Winie, Woolf
Értékelés: 4,5/5