The Ultimate Book Tag

Sziasztok!

Eddig nem igazán csináltam book tag-eket, de hát új év, új lendület és különben is megfogadtam, hogy idén megpróbálok több időt és energiát belefektetni a blogba, mert élvezem csinálni és ha már csinálok valamit, akkor csináljam rendesen, nemde? :)

Úgyhogy íme az "Ultimate Book Tag" ami alaposan kivesézi az olvasási szokásaimat:

1. Rosszul szoktál lenni, ha kocsiban olvasol?
Szerencsére nem vagyok az a rosszul levős fajta, úgyhogy nem. Imádok kocsiban/tömegközlekedésen olvasni!

2. Van olyan író, akinek a stílusa egyedi a számodra? Ha igen, miért?
Alapvetően szerintem minden író stílusa egyedi (ha jó, ha rossz), de ha olyasvalakire gondolsz, akinek a művére bárhol bármikor ráismernék, az Karinthy Frigyes, Tóth Árpád és Karen Marie Moning. Eklektikus lenne az ízlésem? Neeeeem, dehogy.

3. Harry Potter vagy inkább Alkonyat? Írj három okot, hogy miért?
Nem kérdés, Harry Potter! Eredetibb, érdekesebb és nem kapok tőle agyérgörcsöt.

4. Van külön táskád a könyveidnek? Ha igen, milyen...
Nincs, viszont majdnem minden táskám legalább akkora, hogy abban egy-két könyv kényelmesen elférjen benne.

5. Meg szoktad szagolni a könyveket?
Naná! Meg simogatni is szoktam őket. Ez tök normális. :D

6. Mit szeretsz jobban, ha van a könyvekben illusztráció, vagy ha nincs?
Miután én is imádok rajzolni és szeretem a művészetet, egyáltalán nincsenek ellenemre az illusztrációk. Ha pedig valamit nem épp úgy képzelek el, ahogy a művész, nem okoz gondot elvonatkoztatni tőle, úgyhogy nincs okom rá, hogy ne szeressem őket.

7. Melyik volt az a könyv, amit amíg olvastad szeretted, de aztán rájöttél, hogy nem valami jó?
Fiatalság, bolondság... az Alkonyat. Nem, nem vagyok rá büszke, de tény és való, hogy ameddig el nem kezdtem gondolkodni, hogy istenigazából mi is történik benne, addig nagyon tetszett.

8. Vannak vicces könyves történeteid gyerekkorodból? Ha igen, megosztanád?
Tulajdonképpen ezt a nagymamám csak nemrég vallotta be nekem, de amikor kisebb voltam, akkor kifejezetten aggódott értem, hogy biztos valami baj van velem, mert ahelyett, hogy kinn játszottam volna, többszáz oldalas könyveket bújtam benn a lakásban, amik még nálam is nagyobbak voltak.

9. Melyik a legvékonyabb könyv a polcodon?
Nem vagyok otthon, tehát nem tudom teljes biztonsággal állítani, de szerintem Janet és Allan Ahlbergtől a Kis kukackönyv. Gyerekkoromban egyáltalán nem szerettem, de pár éve a kezembe került, és el voltam tőle ájulva, hogy milyen aranyos. :D

10. Melyik a legvastagabb könyv a polcodon?
Nos, ugyanezen okokból kifolyólag ebben se lehetek biztos. Két tippem van:
Victor Hugo - A nyomorultak vagy J. R. R. Tolkien - A gyűrűk ura
Mindkettő olyan 1000 oldal környékén van, de nem tudom, melyik a hosszabb.

11. Olyan jól is írsz, ahogyan olvasol? A jövőben el tudod magad képzelni íróként?
Szeretek írni és nem tartom teljesen elképzelhetetlennek, hogy a jövőben valamikor megkísérlem kiadatni valamelyik történetemet (már ha valaha elkészülök velük), de mint főállású író, nem igazán tudom magam elképzelni. Túlságosan is társasági ember vagyok én ahhoz, és ráadásul nem hiszem, hogy sokáig bírnék ülni a fenekemen otthon.

12. Mikor kezdtél el olvasni aktívan magadtól?
Őszintén? Halvány lila ibolyám sincs. Amióta az eszemet tudom, vagy olvastam, vagy nyaggattam valakit, hogy olvasson nekem.

13. Melyik a kedvenc klasszikus könyved?
Na, jó ez nehéz. Nagyon rossz vagyok kedvenc választásban. De ha nagyon muszáj, akkor azt mondanám, hogy Jane Austentól a Büszkeség és balítélet.

14. A suliban az irodalom volt a kedvenced?
Nem, a rajz és műv töri volt a kedvencem, mert imádtam a tanárt, de egyébként az irodalmat is szerettem. Végül abból emelteztem, szóval nyilvánvalóan. :) De valószínűleg sokkal jobban élveztem volna az órákat, ha jobb tanárt kapok.

15. Ha kapnál egy olyan könyvet ajándékba, amit már olvastál és utáltál... mit tennél?
Nos ez attól függ. Ha bele lenne valami írva az elejébe, vagy valaki olyantól kaptam volna, aki nagyon fontos a számomra, akkor megtartanám. Egyébként pedig valószínűleg megpróbálnék túladni rajta, miután ajándékozni csak olyan könyveket szoktam, amiket én is jónak tartok.

16. Melyik az a kevésbé ismert sorozat, ami szerinted hasonlít a Harry Potterhez vagy az Éhezők Viadalához?
Na, most melyikhez? A kettő teljesen más tál tészta.
A másik, hogy tudatosan próbálom elkerülni az olyan könyvek olvasását, amikről már tartalom alapján érzem, hogy ha nem is koppintás, de az éppen aktuális trend miatt íródott és szerencsére, eddig viszonylag kevésszer botlottam ilyesmibe, így nem jut eszembe egy sem.
Ha viszont arról lenne szó, hogy melyik kevésbé ismert sorozat érdemelné meg azt a hírnevet, akkor azt mondanám, hogy Laura Gallego García - Az ellenállás és Victoria Schwab - Az archívum.
Mindkettőt nagyon imádtam és nem értem, miért nem kaptak nagyobb figyelmet.

17. Van valami rossz szokásod, amit blogolás közben csinálsz? Ha igen, mi az?
Olyan, ami kifejezetten a blogolás közbenre korlátozódik, olyan nincs. Nagyon lelkiismeretesen gyakorlom a rossz szokásaimat mindig és mindenhol.

18. Van kedvenc szavad? Ha igen, melyik az?
Van hát, csak állandóan változik. Most éppen a kulipintyó.

19. Vámpírok vagy inkább a tündérek jönnek be jobban neked?
Tündérek, a vámpírokból már elegem van. Persze, Bonest így se rúgnám ki az ágyamból.

20. Alakváltók vagy angyalok?
Alakváltók! Imádom az angyalkákat, de az alakváltókat valamiért mindig jobban bírtam. Minél furább, annál jobb!
21. Szellemek vagy vérfarkasok?
Ez attól függ. Ha olyan szellemről van szó, mint mondjuk Jesse a Mediátor sorozatból, akkor egyértelműen szellemek. Ha viszont Hóborcra gondolok, vagy a legtöbb nagyszájú/ijesztő és esetenként agyalágyult lebegő szobanövényre, akkor már inkább a bolhás ordas.

22. Zombik vagy vámpírok?
A zombi apokalipszist mint témát nagyon szeretem, de ez az Eleven testek féle beteg zombie románc sose jött be nekem kifejezetten, szóval akkor már inkább vámpírok, kivéve ha csillog, mert akkor eladom diszkógömbnek.

23. Mit szeretsz jobban egy könyvben a szerelmi háromszöget vagy a tiltott szerelmet?
Mindkettő elég elcsépelt, de a tiltott szerelemből még mindig többet ki lehet hozni, szerintem. A szerelmi háromszögtől sikítva menekülök, ha meglátom a tartalomban akár a lehetőségét is, tuti nem olvasom el az adott könyvet.

24. És végül: mi jön be jobban, egy abszolút romantikus könyv, vagy egy eseménydúsabb könyv némi romantikus szállal?
Mindenképpen az eseménydúsabb verzió. Néha, ha olyan a hangulatom, akkor jöhet egy-egy full rózsaszín takony, de alapvetően azt szeretem, ha az író szépen felépíti a szerelmi szálat, mert egyrészt úgy sokkal jobban örülök nekik a végén, másrészt, teret ad a karakterfejlődésnek és az eseményeknek köszönhetően árnyaltabb lesz a kapcsolat a két szereplő között, ezáltal pedig hihetőbb is.


Köszi, hogy velem tartottatok, remélem, érdekes volt :)
Ha kedvetek támadt kitölteni a tag-et, ne habozzatok, vigyétek és jó szórakozást hozzá!
A tag-et köszönöm a Kis Könyves Bloggerek csoportnak:

Ilona Andrews - Burn for Me, avagy ne ítéljünk könyvet a címéről... vagy a borítójáról... vagy a tartalmáról!

 

 

Kiadó: Avon

Oldalszám: 400

 

Nevada Baylor is faced with the most challenging case of her detective career—a suicide mission to bring in a suspect in a volatile situation. Nevada isn’t sure she has the chops. Her quarry is a Prime, the highest rank of magic user, who can set anyone and anything on fire.

Then she’s kidnapped by Connor “Mad” Rogan—a darkly tempting billionaire with equally devastating powers. Torn between wanting to run and wanting to surrender to their overwhelming attraction, Nevada must join forces with Rogan to stay alive.

Rogan’s after the same target, so he needs Nevada. But she’s getting under his skin, making him care about someone other than himself for a change. And, as Rogan has learned, love can be as perilous as death, especially in the magic world.



Nevada Baylor magánnyomozói karrierjének legnagyobb kihívásával kell szembenéznie, ami egyben egy öngyilkos vállalkozás is: be kell vinnie egy gyanúsítottat, ám a helyzet igen problémás. Nevada nem biztos abban, hogy van bármi esélye. A célpontja ugyanis egy Prime (nincs ötletem, hogyan lehet értelmesen lefordítani, úgyhogy marad így), ami azt jelenti, hogy a mágia használók legmagasabb fokozatán áll és hatalmában áll bárkit és bármit lángra lobbantani.

Majd a lányt elrabolja Connor "őrült" Rogan, egy sötét és titokzatos milliomos, aki hasonlóan pusztító erők birtokosa. Nevada, aki hirtelen nem tudja, hogy meneküljön vagy megadja magát a kettejük közti elsöprő vonzalomnak, kénytelen együttműködni Rogannel, ha életben akar maradni.

Rogan is ugyanazt üldözi, tehát szüksége van Nevadára. Azonban a lány beférkőzik a gondolataiba és eléri, hogy mással is törődjön saját magán kívül, a változatosság kedvéért. És Rogan jól tudja, hogy a szerelem lehet pont olyan veszedelmes, mint a halál a mágusok világában.
(saját fordítás)

Valaki valahol valamiért nagyon igyekezett, hogy ezt a könyvet mindenki elkönyvelje egy hatszázhuszadik nyálas baromságnak, amit ugyan urban-fantasynak kiáltanak ki, az valójában csak azért van, hogy ne kelljen olyasmivel foglalkozni mint realisztikus világábrázolás és a logika törvényei. Na és persze azért, hogy felturbózzák az ágyjeleneteket.

De ez a könyv nem ilyen. Nagyon nem.

És ezt majdnem sose tudtam meg, ugyanis egy pillantást vetettem a borítóra, egy másodikat a tartalomra és kijelentettem, hogy nincs az az Isten, amiért én ezt elolvasnám! Most komolyan, nézzetek már rá: boszorkány barbie és rosszfiú ken kalandjai a hálószobában, meg egy majdnem világvége, hogy érdekessé tegyük a dolgokat.

Viszont lépten nyomon belebotlottam jó értékelésekbe és még jobb idézetekbe. Na, meg persze az is belejátszott a dologba, hogy Ilona Andrewsról volt szó. Csak nem írnak már világvégés szürkét! Úgyhogy adtam neki egy esélyt, de tartottam a dologtól.

És aztán egyre értek a kellemes meglepetések. Gyerekek, ez a könyv jó! Te jó ég, de mennyire! Az egyik legjobb a műfajában, amit mostanában olvastam!
A történetben nem tátonganak felhőkarcoló méretű lyukak. Érdekes, izgalmas, nem csak egy mondvacsinált nyomozós szál, hanem tényleg át van gondolva és ki van találva. Pörgős, akciódús és bár néhány részlet nem klappolt a nagy képbe, elsiklottam felette, mert azt hittem, tudom, miről van szó. És akkor az utolsó három oldalon hirtelen BAMMM! Robbantják a bombát, én pedig ott álltam megfürödve és vigyorogva, mert átvertek, de baromira élveztem!
MÉG!!! AKAROM A KÖVETKEZŐT!!! MOST!!!

A karakterek? Imádom őket!
Bár a tartalomból úgy tűnhet, hogy Mad Rogan csak egy újabb pénzes szexi papírmasé figura, szerencsére nem ez a helyzet. Nos, nem fogom azt mondani, hogy nincs belőle az arrogáns pénzeszsákból, de igazság szerint sokkal szórakoztatóbb és komplexebb, mint elsőre hinné az ember lánya. Először is, nem csak a szája jár. Nevada joggal nevezte el sárkánynak. De közben nem is az a pszichopata, akinek elsőre tűnik (Nevada talán nem értene egyet velem, de szerintem nem reménytelen a pasas). A humora pedig? Zseniális!

"Yes, I'm a hermit. Mostly I brood," Mad Rogan said. "Also, I'm very good at wallowing in self-pity. I spend my days steeped in melancholy, looking out the window. Occasionally a single tear quietly rolls down my cheek.”

"Igen, egy remete vagyok és állandóan elmélázok - mondta Őrült Rogan. "Az önsajnálat is nagyon jól megy. A napjaim azzal telnek, hogy melankólikus hangulatban kifelé bámulok az ablakon és néha egy árva könnycsepp legördül az arcomon."
(saját fordítás)

Azt hiszem, ezen a ponton már fetrengtem. Hirtelen meg se tudom saccolni, hogy hány könyvből, filmből és sorozatból csinált komplett idiótát ezzel a három mondattal. Meg úgy egyáltalán. Szarkasztikus és néhol már-már morbid, de engem megvett kilóra. Csak ezért már kedvenc lett! De ami igazán tetszett benne, hogy bár baromi erős képességei vannak, nem sérthetetlen. Igaz, hogy épületeket tud mozgatni, de pl. már a legelején alulmarad Nevadával szemben, mert a Rogan mágiája telekinetikus, ameddig Nevadáé "will-based", vagyis mentális alapú. Más az alap, így változnak az esélyek és ez nagyon tetszett! Senki képessége nem abszolút, olyan az egész világ mint egy hatalmas, több ezer ágú libikóka, de erről még bővebben fogok áradozni később.

Nevada Baylor nagyon szerethető karakter, egyszerűen azért, mert egy értelmes főhősnő, akinek a helyén van a szíve. Ami miatt igazán felfigyeltem rá, az az volt, hogy nem voltak meg azok a tipikus "bad-ass hősnő" betegségei. Nem volt kifejezetten büszke, vakmerő vagy arrogáns (ami mázli, mert Mad Rogan amúgy is el tudott volna látni egy kisebb országot ezen a téren) és nem volt problémája azzal, hogy legalább saját maga előtt elismerje az érzéseit. Emiatt pedig nem mindig úgy reagált helyzetekre, ahogy vártam tőle és ez üdítő változatosságot jelentett.

Mindemellett viszont nem is hunyászkodott meg. Imádtam az interakcióikat Mad Rogannel, nagyon jól működött a huza-vona, amit játszottak és nem csak azért, mert jó volt a kémia kettejük között.

“Had I known you were going to pull a pretty ribbon out of your sleeve like some two-bit magician, tie me up with it, and indulge your mental torture fetish in your basement, I would've shot you. Many times."
"Two-bit magician?"
"Men like you enjoy being flattered.”

"- Ha tudtam volna, hogy kirántasz a zsebedből egy csini szalagot, mint valami másodrangú bűvész és megkötözöl vele, hogy kiélhesd rajtam a mentális kínzás iránti fétisedet, meglőttelek volna. Méghozzá nem is egyszer.
- Másodrendű bűvész?
- A hozzád hasonló férfiak élvezik, ha bókolnak nekik."
(saját fordítás)

Ja, és ami a legjobb? A negatív főhős is remekül ki volt dolgozva! Adam Pierce, elkényeztetett szadista csinifiú, aki mindenáron figyelmet akar. Nem hangzik túl fenyegetően? Ühümm, a plusz csak az, hogy a gyerek szórakozásból épületeket/embereket éget porrá, na meg tulajdonképpen bármit, ami az útjába kerül.

Nevadának pedig őt kell bevinnie sértetlenül, hogy kapjon a mamájától egy kis ejnye bejnyét, mert természetesen a Pierce ház örökösét nem lehet ám csak úgy lecsukni. És azt hittem, hogy ennyi lesz.




Izgalmas nyomozószál, főhőseink egymásra vannak utalva, meg kell tanulniuk együttműködni. Aztán majd jól újraterveznek néhány kerületet a városban és itt a vége fuss el véle.
Oh, de utána jött az epilógus... nem, nem fogom lelőni, de LUCIFERMACSKÁJAVIGYEELAZÖSSZESFÜGGŐVÉGET!!!!

Rendben, oké, megnyugszom... khmm, szóval...

Ezenkívül a mellékszereplők is brillíroztak, Nevada családja bár igen népes, mégis mindenkihez tudok kötni valamit, amitől emlékezetessé váltak és nem csak nevek, amiket elfelejtek, vagy épp meg se jegyzek. Az a helyzet, hogy miután szokatlanul nagy a szereplőgárda, nem is tudok mindenkiről szót ejteni, de annyit mondhatok, hogy ez olvasásnál abszolúte nem tűnt fel! Nem éreztem azt, hogy szétrobban a fejem, miközben próbálok lépést tartani az infó áradattal, pedig hát volt mit elmagyarázni! De annyira ügyesen csinálták az írók, hogy észre se vettem!

Világfelépítés!
Na, az elképesztően jó! (Említettem már, hogy imádom ezt a könyvet?)
Houstonban vagyunk napjainkban, de a világot a Házak irányítják. Ez egy félresikerült tudományos kísérletnek köszönhető, ami miatt a múltban a népesség egy része mágikus képességeket szerzett. A kísérletet leállították, de a "baj" már megtörtént, és a mágia vérvonalakon keresztül öröklődik a világban. Ennek nyomán alakultak ki a Házak, amiknek tagjai a mágia megőrzésének és tovább örökítésének a jegyében születnek, élnek, házasodnak és halnak meg. A házat mindig egy Prime (legmagasabb fokozatú mágus) irányítja, és minél magasabb fokozatúak a tagok, annál erősebb a ház. Olyan ez, mint egy modern kori felturbózott arisztokrácia.

Liked!
view quote

 

“They dismissed me as a peasant, I dismissed them as shallow, and we were all happy like that.”

 

"Ők elkönyveltek engem közrendűnek, én elkönyveltem őket sznobnak és ezzel mindenki boldog volt."

(saját fordítás)

Ez párosítva a mágikus besorolásokkal és a különböző típusú képességekkel egy rettentő érdekes világot eredményez.

Természetesen, ez a könyv se hibátlan. Például igen furának találtam, hogy bár Nevada állandóan azzal van elfoglalva, hogy milyen szegények, azért elsőosztályú technikai berendezésük van, ami nem két fillér. Értem én, hogy szükséges ahhoz, hogy a magánnyomozó iroda működhessen, de akkor is. Nem igazán állt össze a dolog.

Ettől függetlenül, ha szereted a jó urban fantasyt, akkor ezt a könyvet csak ajánlani tudom! Értelmes, érdekes és rettentő vicces! Arra viszont számíts, hogy a romantikus szál nem igazán van előtérben és hosszabb kibontakozásra lehet számítani (én személy szerint az ilyeneket jobban szeretem, de kinek a pap, kinek a paplan).

Nem is tudom, minek vártam utoljára ennyire a következő részét! Bár még semmit nem tudni a megjelenésről, de olyasmit hallottam rebesgetni, hogy még ebben az évben megjelenik!
Alig várom!!!

Kedvenc karakter: Mad Rogan, Nevada, Frida nagyi, Bern, Leon
Kedvenc jelenet: a vallatás az elején, valamint a nagy családi jelenet és Mad Rogan egy cicás bögrével :D
Értékelés: 5/5

Top 10 könyvadaptáció

Tegnap, vagyis inkább ma hajnalban békésen böngészgettem a blogspotos feliratkozásaim között, és így botlottam bele Üstökös bejegyzésébe, ami arról szólt, miért is jó, hogy készítenek könyveket filmekből. És valóban, milyen jó, hogy vannak! Eddig fel se merült bennem, hogy van olyan rajongó, aki ne örülne a hírnek, hogy kedvenc agyonolvasott könyvét Hollywood megkísérli életre kelteni a filmvásznon is.

Én legalábbis mindig izgatott leszek, ha ilyesmi hírt kapok. Lenyűgöz az a kreatív folyamat, amit az adaptációra vállalkozó filmkészítők véghez visznek, és természetesen én is szeretem összehasonlítgatni a könyvet és a filmet. Rossz könyvmoly szokás ez, mondják sokan, de szerintem abszolút nincs igazuk. Ugyanis összehasonlítani a két megközelítést és értelmes beszélgetést folytatni róla nem ugyanaz, mint felhúzott orral kijelenteni, hogy "hát a könyv az sokkal jobb, és az a majom a sarokban amúgy is lila volt és nem zöld", majd elvonulni önnön felsőbbrendűségünk tudatában.

Tehát, adja magát a kérdés: Mitől lesz jó egy film adaptáció?

Persze én nem vagyok szakértő, de szvsz a válasz rettentő egyszerű: az első és legfontosabb dolog, az egyensúly.

Egyensúlyt kell tartani a forgatókönyvírásnál, hogy annak is egy teljes élményt nyújtson a film, aki nem olvasta a könyvet, de legyenek benne olyan momentumok, amik megragadják azokat is, akik ismerik a történetet. Egyensúlyra van szükség a legkényesebb pontnál is, ami pedig a hűség az eredeti történethez, hiszen néhány változtatás elkerülhetetlen. Karakterek eltűnnek és feltűnnek, a cselekmény kurtább lesz, a majom színe változik, stb.

A második pedig a hangulat.

Stimmelnie kell a hangulatnak és ezzel együtt az üzenetnek is. Ez pedig nem csak azért fontos, hogy a könyves fanbázis elégedetten távozzon a moziteremből, hanem azért is, hogy azok, akik esetleg még nem olvasták az adott könyvet, de kedvet kaptak hozzá, ne csalódjanak. Hiszen egyedül azzal is el lehet rontani egy könyvélményt, ha az ember valami teljesen mást vár, mint amit kap.

Egy könyv filmre vitele soha nem egyirányú folyamat, nem csak Hollywood húz le egy újabb rókabőrt egy sikeres sztoriról. A könyv is nagyobb figyelmet kap azáltal, hogy filmre viszik.

Előrebocsátanám, hogy a listámon CSAK olyan adaptációk szerepelnek, amiből olvastam a könyvet és láttam a filmet is. Ezért és csak ezért nem szerepel a listán a Trónok harca. Elkezdtem ugyan a könyvet, de nagyon nem volt az én világom. De a sorozat? MÉG MÉG MÉG!
Most pedig, egy ilyen hosszúra sikeredett bevezető után, íme a tíz film, ami számomra kimeríti a jó adaptáció fogalmát:

10.  Villámtolvaj

Ahamm... tudom. Ne nézzetek így rám!










Majdnem mindenki, akivel beszéltem erről nagyon gyűlölte ezt az adaptációt, de nekem tetszett.Való igaz, kicsit megkavarták a sztorit, de nem annyira, hogy érthetetlenné váljon, vagy hogy bekavarjon a következő részeknek, így én elég hamar túlléptem ezen. A casting jó volt, Annabeth haja engem speciel rohadtul nem érdekelt, és a hangulat nagyon stimmelt.

Vicces, szórakoztató és könnyed. Pont, mint ez a könyv. Azt imádom benne a legjobban, amilyen hétköznapi lazasággal kezeli a mitológiát és beilleszti a 21. századba és ezt az attitűdöt a film abszolút hozta. Nem mondom, hogy nem voltak hibái, de hát melyik filmnek nincsenek?

 

9. Az utolsó dal

Ezzel az adaptációval két hatalmas problémám is volt: 1) teljesen megbuherálják a történetet 2) Miley Cyrus játssza a főszerepet. KI AZ ISTENNEK JUTOTT ESZÉBE RONNIE SZEREPÉRE BEVÁLOGATNI HANNAH FCKNG MONTANÁT???
És hogy mit keres akkor a listán?
Egy szó: hangulat.
Teljesen, pontosan, hidegrázósan ugyanolyan, és ettől lesz nem csak jó könyv és jó film, de jó adaptáció is.
Ettől függetlenül nagyon különbözik a könyv és a film, és nem csak a történet miatt. Ronnie apjának a karaktere alapjaiban más a könyvben. Miley Cyrus még mindig az agyamra megy, és Marcus karakterét indokolatlanul elhanyagolják, de a film végén már ezek egyike se érdekelt. Bőgtem, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játékát, csakúgy, mint a könyvön. Senkit ne tévesszen meg a plakát: a szerelmi szál csak bepalizás. Ez a könyv elsősorban az egymástól elidegenedett családtagokról szól, és attól annyira erőteljes, hogy valahol, valakiben mindenki magára ismer.


8. Csillagainkban a hiba

Jah, szóval ezt már kifejtettem egy bejegyzésben, méghozzá itt. Mint adaptáció, zseniális! Csak jön az a kínos érzés, hogy a film jobb lett, mint a könyv. Számomra legalábbis csalódás volt elolvasni a mozi élmény után, ahol taknyom-nyálam egybe folyt, annyira zokogtam. A könyvön meg egyáltalán nem is pityeregtem. Szívtelen dög vagyok, semmi kétség.

7. Harry Potter 1-4

Ugyan, gyerekek, kell ezt ragozni? Bárki, aki ránéz erre a két betűre, azonnal tudja, hogy miről van szó.
Bár nagyon szerettem a Harry Pottert, olvastam a könyveket (többször), láttam a filmeket (milliószor), mégse tartom magam olyan hatalmas rajongónak. Remek történet, fantasztikus világ, egy jelenség, ez tagadhatatlan. De sose voltam annyira rákattanva, mint jó néhányan. És hogy miért áll csak a hetedik helyen? Mert szerintem mint adaptáció, bár élvezetes, azért közel sem hibátlan.
Az első négy rész filmben is nagyon tetszett, de a második fele már sokkal kevésbé. A történetet annyira összekuszálták, hogy a könyvek nélkül nem is értené az ember, hogy mi a halál folyik a vásznon. A két utolsó filmet pedig kifejezetten untam. Majdnem bealudtam a finálén!!! Ez mi???

Már csak azért is furcsa, mert könyvből pedig pont fordítva történt a dolog. Az elejét szerettem, a végét már imádtam! A hetet olvastam újra a legtöbbször. Ehhez képest, vagy talán éppen ezért, a film nagyon nem tetszett. Vártam a pörgős, feszült, hatalmas finálét, amit már kívülről tudtam a könyvből, és kaptam helyette egy vontatott, sötét, kifáradt véget, ami közel sem lett akkora durranás, mint amekkorának beharangozták. És miután a vége csalódás volt, nehéz úgy emlékezni a filmekre, mint egy alapvetően pozitív élmény. De a könyvsorozat csillagos ötös. Még akkor is, ha Harry néha rettentő idegesítő volt.


6. Angyalok és Démonok

Nekem mind a könyv, mind a film milliószor jobban tetszett, mint a Da Vinci - kód. Hatalmas kihívás lehetett hatszáz oldal cselekményét és főként információ áradatát egyetlen filmbe sűríteni úgy, hogy érthető, követhető és szórakoztató is legyen egyben.

Jelentem, sikerült!

A színészek fantasztikusak, a forgatókönyv remek, a helyszín lenyűgöző és az a feszültség, ami átjárja az egészet... emlékszem, anno legszívesebben kiugrottam volna a moziszékből.

Fantasztikus, sodró lendületű thriller, természetesen Dan Browntól megszokott igen kényes témákkal. Azonban, mint ahogy maga a szerző is mindig hangoztatja: a cél nem a leleplezés, hanem a szórakoztatás.


Azt egyébként hiányoltam a filmből, ami a könyv elején is ott van, a felsorolás arról, hogy mi az, ami történelmi tény. Egyrészt érdekes, másrészt ezzel elkerülhető lenne a közfelháborodás.

Na persze, akkor miből kapná meg a zsebpénzét a média?











5. Csillagpor

Az egyik kedvencem mind a mai napig! A film gyönyörű lett, igazi tündérmese, de visszaköszön Gaiman sajátos humorérzéke, és az az enyhén groteszk hatás, amitől olyan feledhetetlenné válik az élmény. Van itt kalandor, gonosz boszorkány, meg elvarázsolt királyleány, de ez senkit ne tévesszen meg: ez nem szokványos tündérmese.
Aki nem hiszi, járjon utána!

4. Hunger Games

Most komolyan, tegye fel a kezét aki meglepődött! Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok túl nagy rajongó, és ha team-et kellene választanom, akkor én team Haymitch lennék, de el kell ismerni, fantasztikus munkát végeztek a filmekkel. Sőt, tulajdonképpen a filmek miatt rágtam végig magam az első két könyvön is (a harmadik még folyamatban, nem vagyok egy kapkodó idegbeteg). De a filmeket nagyon szerettem. (Woody Harrelsont meg főleg!) Sokan húzták a szájukat a Mockingjay első részére, de nekem épp az tetszett eddig a legjobban. Hogy miért? Lenyűgöz a politikai manipuláció és az érzelmi hadviselés benne. Számomra sokkal érdekesebb volt, mint mondjuk az első rész. Persze, szórakoztató volt, meg csilli-villi meg mit tudom én, de ez... öregem, feszült figyelemmel kísértem Snow elnök minden szemöldökrántását. Annyira remekül lett modellezve az elnyomó hatalom, az ellenállás és a politikai manőverek háttere, hogy épp rohadtul nem érdekelt, mi folyik Katniss meg a srácok között.

3. Gyűrűk Ura

Bocs a képért, de nem bírtam ki xD
 

Tolkien legendás műve éppúgy megkerülhetetlen, ha a fantasy műfajáról beszélünk, mint amikor megfilmesítésekről. Én momentán ezen nőttem fel, úgyhogy ez jutott eszembe elsőként, de idő közben rájöttem, hogy bár fantasztikus és majdhogynem hibátlan, mégsem ezt tartom a legeslegjobbnak. Ettől függetlenül, nagyon sokan vannak azon a véleményen, hogy ez a valaha volt legtökéletesebb filmadaptáció, és őszintén, szerintem nem állnak messze az igazságtól.

2. Büszkeség és Balítélet (BBC)

Ha a titkos csodálóm erre tévedne...
egy ilyen kiadásért akár hozzá is megyek feleségül

Igen, tudom, hogy ez tulajdonképpen minisorozat, semmint film, de még így se hosszabb egybe, mint mondjuk a Gyűrűk Ura, úgyhogy efelett a tény felett most lazán el fogok siklani. Ugyanis a BBC-s verziót egyik másik se veri (szerintem). Korhű, bájos, és szó szerinti idézeteket tartalmaz szép számmal! Tökéletesen visszaadja a könyvet. Hiába láttam már milliószor, mindahányszor odaragadok a tv elé, ha adják. Hiába tudom, mi a vége, nem tudok felállni. Ja, és Jennifer Ehle a legtökéletesebb Lizzie, akit valaha láttam! Colin Firth meg... én ugyan nem hatalmas rajongója, de mint Darcy? Imádom!

1. Felhőatlasz

Bár a könyvet még nem fejeztem be, így is biztos vagyok benne, hogy számomra ez A filmadaptáció. Példátlanul nehéz feladatot oldottak meg a készítők egyszerűen brilliánsan! Sőt, elmennék odáig is, hogy bár a könyvet is imádom, filmben még megragadóbb az alapötlet. Egyszerűen azért, mert a vizuális eszközök miatt sokkal finomabbak a váltások a síkok között. A sminkek meg néhol olyan jól sikerültek, hogy első nézésre le se esett, hogy ki kicsoda. Őszintén szólva, még mindig nehezemre esik elhinni, hogy a zeneszerző lánya az Halle Berry. Ja és a zene? Napok múltán se ment ki a fejemből. Néha azon kapom magam, hogy dúdolom. Megszállott vagyok. Nem tudok leakadni erről a filmről, ha választhatnék, melyiket nézzem újra és újra életem végéig, ez lenne az. Mindig felfedezel valami újat, mindig találsz egy újabb látószöget.

Because everything is connected. Our past, our present and our future.

Nalini Singh - Rock Addiction

Kiadó: nincs (saját kiadás)
Oldalszám: 356

A bad boy wrapped in a sexy, muscled, grown-up package might be worth a little risk…
Molly Webster has always followed the rules. After an ugly scandal tore apart her childhood and made her the focus of the media's harsh spotlight, she vowed to live an ordinary life. No fame. No impropriety. No pain. Then she meets Zachary Fox, a tattooed bad boy rocker with a voice like whiskey and sin, and a touch that could become an addiction.

A one-night stand with the hottest rock star on the planet, that's all it was meant to be…
Fox promises scorching heat and dangerous pleasure, coaxing Molly to extend their one-night stand into a one-month fling. After that, he'll be gone forever, his life never again intersecting with her own. Sex and sin and sensual indulgence, all with an expiration date. No ties, no regrets. Too late, Molly realizes it isn't only her body that's become addicted to Fox, but her heart…


Gondolkodtam azon, hogy esetleg lefordítsam-e a tartalmat, de őszintén? Semmi értelme.
Három mondatba össze tudom nektek foglalni ezt a könyvet. Hogy hogy lehet ez?
De hiszen egyszerű...
NINCS TÖRTÉNETE!!!
Mondanám, hogy Spoileres, de... nem igazán van mit spoilerezni.

Tehát: Szexi rocksztár és komplexusos nyuszi könyvtáros kislány találkoznak egy partin.(1) Szexi rocksztár felcsípi említett nyuszókát, hipp-hopp elveszi a szüzességét és halálosan beleszeret (de persze nem vallja be magának, mert szexi rocksztárunk meg érzelmi zsákutca, ahogy az minden agyoncsépelt romantikus könyvek bibliájában írva vagyon). (2) Végül egy hónap "csak tettetjük, hogy nem járunk együtt, mert a csak szex és más semmi téma manapság felkapott" szerencsétlenkedés után, a szexi rocksztárunk kiadja az ukázt, hogy nyuszóka cuccoljon össze és költözzön el a világ másik végére, ami seeeemmmi ellenállásba nem ütközik, majd boldogan dugnak míg meg nem halnak. (3)

Hát nem megható?

Hmm, talán érezhető, hogy ez a... jobb szó híján könyv, katicányit feltornázta a vérnyomásomat... egészen a sztratoszféráig!!!

És ami a legszomorúbb, hogy az első harmadában sikerült megtévesztenie. Mármint jó, akkor már tudtam, hogy a karakterek röhejesek, a sztori irreális és Molly (a nyuszóka) az agyamra megy, de gondoltam: hé, lehet, hogy Singh csak azért írta őket ilyenre, hogy teret adjon a karakterfejlődésnek!

Ott már kezdtem ideges lenni, amikor Mr. Rock God (nem vicc, Molly számtalanszor így gondol Foxra) közölte nyuszókával, mindössze egyetlen hónap kamatyolás után, hogy vagy megbízik benne és vele megy a világ másik végére, hátra hagyva a munkáját, a lakását és a barátait Új - Zélandon, vagy itt a vége, fuss el véle, mert ő biztos nem töri magát távkapcsolattal.
Hát nem édes?
És Molly mit csinál?
Az egy dolog, hogy vele megy minden szó nélkül, mert jó, menjen, de egy kicsit sem akad fenn azon, amilyen stílusban mindezt tálalta a szőke herceg.
Na jó, de mi történik, miután megérkeztek Los Angelesbe?
Pfff.... hát... ja, volt végülis egy (na jó, akkor kettő) botrány, amiből aztán nem lett botrány, de azért nagyon drámai volt a drámaiság teljes hiánya és mi a rohadt életnek belerakni és felfújni egy média botrányt, ha utána mindenki csak vállat ránt és megy tovább????
Ja, meg a banda egyik tagja kórházba került mert olyannyira leitta magát a sárga földig, amiből talán még ki is lehetett volna hozni valamit, de guess what? SEMMIT nem csinált vele az írónő.
Csak úgy volt, beteg lett, Foxon kitört a hisztéria oszt ennyi...
Semmi íve, semmi ritmusa nem volt a sztorinak, mindig csak meglebegtetett valamit Singh a fordulatokra kiéhezett kistányér szemeim előtt, aztán meg az arcomba röhögött, hogy "azt hitted mi??? MUHAHA".

Na, de ez csak az egyik fele ennek a csodának. Hiszen ott vannak a karakterek! Oh, te magasságos boldogságos...
Tehát, prezentálom Mr. RockIsten - idegbeteg vagyok, csak intenzív személyiségnek neveznek, mert az jobban hangzik, de amúgy több szó esik a marha szexi piercingemről mint a személyiségemről - Zachary Foxot és Miss két lábon járó magatehetetlen - azt teszek, amit csak akarsz, drágám - komplexusos könyvtárosnéni sztereotípiát. Szép pár!

Fox még csak nem is karakter, hanem egy klisé tömeg, amire rá van ragasztva a bélyeg, hogy "szexi". Semmi komplexitás, semmi mélység, egy tipikus alfa, akinek könnyen felugrik a vérnyomása és a múltjából adódóan akad néhány lelki problémája.

Molly? Nos, ő a tipikus jó kislány, aki csak arra tud gondolni, hogy Fox milyen szexi és etc (amúgy csak mondom, ahogy ez a csaj gondolkodik, az legalább annyira a tárgyiasítás kategóriájába esik, mint a pasik számára a pornó) és amúgy két lépést nem tud tenni saját magától. Pedig elvileg egy önálló erős nőnek kéne lennie, hiszen fiatalon túlélt egy családi tragédiát!

A mellékszereplők? Ők még egészen tűrhetőek voltak, csak azt nem értem, hogy miért pont Mollyról és Foxról kell, hogy szóljon ez a könyv, amikor mindenki más sokkal érdekesebb!!!
Kit és Noah se veled, se nélküled drámája, Charlotte és a zakkant főnöke, akit T-Rexnek hív a háta mögött (ami durva, hogy illik rá!), David és Thea... bárkiről szívesebben olvastam volna, mint erről a két szerencsétlenről.

A vége pedig? Lóg a levegőben, pont ahogy az egész mindenség. Miután nincs egy értelmes cselekményvezetés, nincs karakterfejlődés ezért nincs semmi, ami hajtaná a sztorit előre. Ergo nincs tetőpont se, így evidens, hogy megoldást sem kapunk. Nulla konklúzió, nulla tanulság, nulla üzenet, még egy rohadt papucsot se vág hozzám!

Őszintén, tudtam én, hogy nem szabadna elolvasnom ezt a könyvet, mindig de mindig ráfázok az ilyen rocksztáros hülyeségekkel. (Mondjuk eddig csak kétszer próbáltam és csak egyet bírtam befejezni, de ez is elég volt ahhoz, hogy ezt tudjam.)

Singh, ezt a katasztrófát most betudom annak, hogy elraboltak az ufók és kimosták az agyadat, mert nem tudom felfogni ép ésszel, hogy EZT te írtad, méghozzá úgy, hogy magadnál voltál. Hagyni kéne ezt a rocksztárosdit és vissza menni az urban fantasy-hoz. Mindannyiunk kedvéért.

Értékelés: 1/5
Kedvenc jelenet: amikor egy gyári hússzeletelő apróra kockázta a galambocskáinkat... ja bocs, ezt csak képzeltem.
Kedvenc karakter: ha lett volna főgonosz, akkor a főgonosz. Egyébként T-Rex. Bár ő nem szerepelt, de bárki, akit T-Rexnek hívnak, az nálam nyertes, legalábbis ebben a sztoriban.

Vigyázz, 2015, jövök én meg a szemeteskocsi!

Ez hivatalosan is az egyik legfurább mondás, amit valaha hallottam... miért szemeteskocsi?

De mindegy is, mert a lényeg, hogy bizony erre az évre is vannak terveim szép számmal. :) Már egy jó ideje minden évben kepesztek, hogy elérjem a 100 elolvasott könyv áldott állapotát, ez idén se lesz másképp.

De természetesen, miután a mennyiség nem egyenlő a minőséggel, úgy döntöttem, csavarok egyet a dolgon és a 100 könyv mellé még egy kihívást bevállalok.
Méghozzá ezt itten:

Fordítás (bal oldali oszlop tetejéről indulva lefelé):

• egy könyv, ami 500 oldalnál hosszabb
• egy klasszikus romantikus történet (pl. Büszkeség és balítélet)
• egy könyv, amit megfilmesítettek
• egy könyv, ami idén jelent meg
• egy könyv, aminek szám szerepel a címében
• egy könyv, aminek a szerzője még nincs 30 éves
• egy könyv, amiben a szereplők nem emberek
• egy vicces könyv
• egy könyv, amit női szerző írt
• egy krimi vagy egy thriller
• egy könyv egyszavas címmel
• egy novella gyűjtemény
• egy könyv, ami egy másik országban játszódik
• egy dokumentarista könyv
• egy híres író első könyve
• egy könyv, amit egy olyan szerző írt, akit szeretsz, viszont még nem olvastad
• egy könyv, amit egy barátod ajánlott neked
• egy könyv, ami Pulitzer-díjat nyert
• egy könyv, ami igaz történeten alapul
• egy könyv a várólistád legaljáról
• egy könyv, amit anyukád szeret
• egy könyv, amitől megijedsz
• egy könyv, ami több mint száz éves
• egy könyv, amit kizárólag a borítója miatt választottál
• egy könyv, ami kötelező volt a suliban, de sosem olvastad el
• egy memoár 

Jobb oldali oszlop:

• egy könyv, amit egy nap alatt be tudsz fejezni
• egy könyv antonimával a címében (ellenkező értelmű szavak)
• egy könyv, ami olyan helyen játszódik, ahová mindig el akartál jutni
• egy könyv, ami a születésed évében jelent meg
• egy könyv, amiről rosszak az értékelések
• egy trilógia
• egy könyv a gyerekkorodból
• egy könyv, amiben szerelmi háromszög van
• egy könyv, ami a jövőben játszódik
• egy könyv, ami a gimiben játszódik
• egy könyv, aminek a címében szerepel egy szín
• egy könyv, amin sírtál
• egy könyv, amiben varázslat van
• egy képregény
• egy olyan szerző könyve, akitől még sosem olvastál
• egy könyv, ami megvan neked, de még sosem olvastad
• egy könyv, ami a szülővárosodban játszódik
• egy könyv, ami eredetileg egy másik nyelven íródott
• egy könyv, ami karácsonykor játszódik
• egy olyan szerző könyve, akinek a monogramja egyezik a tiéddel
• egy színdarab
• egy betiltott könyv (katt ide a teljes listáért)
• egy könyv, amiből sorozatot csináltak, vagy vice versa
• egy könyv, amit már egyszer elkezdtél, de sosem fejezted be

Ezen felül magamnak még azt a szabályt állítottam, hogy egy könyvet nem rakok be több kritériumhoz, mert az úgy nem lenne teljesen fair, de persze ennek nincs hivatalos szabályzata, vagy ilyesmi, mindenki úgy csinálja, ahogy neki jól esik.
Nincsenek illúzióim arról, hogy mind lazán fog menni, de azért igyekezni fogok, és 2016-ban majd elmesélem, hogy ment a dolog. :) (Már ha addig el nem visznek az ufók. Bár, ha van wifijük...)

Ha tetszik a kihívás, nyugodtan csatlakozzatok, mentsétek le a képet és olvasásra fel!
Vigyázz, 2015... jól vigyázz! ;)