Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak

Kiadó: Kossuth

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 432

Amikor ​Rachel Csu, a fiatal, intelligens New York-i egyetemi tanár beleegyezik, hogy a nyarat Szingapúrban töltse barátjával, a szintén egyetemi tanár Nicholas Younggal, egy szerény, békés családi fészket képzel el, ahol azzal a férfival töltheti majd az idejét, akihez egyszer talán férjhez megy. Úgy tervezik, kipihenik a munka fáradalmait, és egyben hivatalosak Nick gyerekkori barátja, Colin Khoo és a gyönyörű Araminta Lee világraszóló esküvőjére is. 

A lány nem is sejti, hogy Nick otthona történetesen egy palota, hogy többet ül majd magánrepülőgépen, mint autóban, és hogy a legfurcsább, legőrültebb, leggazdagabb emberek fogadják, akikkel életében addig találkozott. 

Szatirikus, eredeti humorral átszőtt portré, letehetetlen olvasmány elképesztő gazdagságról és fényűzésről. A Kőgazdag ázsiaiak trilógia bepillantást enged az ázsiai sznob nagyvilági körök életébe, lenyűgöző módon ábrázolja a régi és az újgazdagok közötti ellentéteket, a családi kötelékeket és az ezzel járó – gyakran kínos – kötelezettségeket.

A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Kossuth kiadói csoportnak!

A Kőgazdag ázsiaiak tipikusan az a könyv volt, aminek vetettem egy pillantást a borítójára, és rögvest közöltem, hogy "aha, biztos nem", majd szépen tovább álltam. Már a külföldi megjelenésnél megállapítottam, hogy nem hiszem, hogy ezt a könyvet nekem írták, amúgy se vagyok nagy contemporary rajongó, úgyhogy elhessegettem magamtól. Aztán viszont óriási siker lett, sőt film is készült belőle, és annak a trailere viszont annyira megtetszett, hogy rögtön szóltam is Zsebinek, nem akarjuk-e ezt Valentin nap (blöeh) alkalmából együtt elolvasni, hogy morálisan támogassuk egymás olvasási kihívását.

Mindehhez hozzátartozik, hogy a film trailere homályosított fel arról, hogy a regény színhelye nem más, mint Szingapúr, amitől máris sokkal érdekesebb lett számomra a dolog. Anyukám járt egyszer Szingapúrban üzleti úton, még amikor olyan tíz körül lehettem (engem persze otthon hagyott, affene), és azóta is rengeteget emlegeti, hogy mennyire fantasztikus és sokszínű hely. Gondoltam, legalább elolvasok valami romantikus limonádét, aminek a helyszínéül szolgál, ha már a repülőre épp nem tudok felpattanni. Azt kell mondjam, Kevin Kwan e téren nem okozott csalódást.

Az első oldalaktól nyilvánvaló, hogy a szerző pontosan tudja miről beszél, legyen szó a helyszínekről, a kultúrák keveredéséről, vagy akár a családi dinamikákról. Elképesztő érdekes világ tárul fel a szemünk előtt, persze csak miután túlteszi magát az ember lánya a kezdeti sokkon, hogy ez bizony nem valami agykikapcsos tinglitangli limonádé, hanem annál valami sokkal árnyaltabb és részletesebb. Ez alapvetően nem baj, sőt, Kwan remekül keveri a humort az istentelen mennyiségű információval, amit be kell fogadnia annak, aki annyit bír kinyögni kínaiul, hogy szia, és amúgy rendkívül felületes a tudása a régióról (a.k.a: én). Viszont, szerintem kicsit félrement a marketing kampány, ugyanis valahogy nem sikerült kidomborítani ezt a tényt, így kicsit meglepetésként ért a dolog. A romantikus szál ugyan jelen van, de nagyon minimális szinten, inkább a konfliktus forrását jelenti. A középpontban mindenképp a kultúrsokk, a társadalmi rétegek és a családi kapcsolatok szövevényes dzsungele áll.

Nick Young a tökéletes pasi kiidegelt a regény nagyjából 80%-ában. Nem tudtam eldönteni, hogy buksin simogassam, amiért ilyen áldottan naiv, vagy jól megrázzam, hogy vegye már észre mi zajlik körülötte. A végére megbékéltem vele, de fúúúha, rögös út volt. Rachelt viszont első perctől fogva kedveltem! Talpraesett, intelligens, szerethető karakter, akivel könnyű azonosulni. Tekintve, hogy férfi az író, meg kell jegyezni, hogy az összes női karakter igazán élethűre sikeredett. Ez nem valami fordított szexizmus, azt tapasztaltam, hogy igen gyakran női íróknál is észrevehető, hogy a férfi karakterek kicsit... üresek, vagy egyszerűen nem életszerűek. Itt nem volt ilyen probléma, ami már csak azért is meglepő, mert Jézus Krisztus ANNYI szereplő van, hogy tejóisten. És mindenki valakinek a valakije. Csak pislogtam az elején a családfára a könyv első oldalain, hogy hehhh, de utólag nézve, jó ötlet volt belerakni.

Eleanor már réges-rég felállította a férfiakkal kapcsolatos elméletét. Szentül hitte, hogy esetükben a „szerelem” és „az Igazi megtalálása” merő butaság. A házasság egyszerűen időzítés kérdése, és ha egy férfi egyszer elhatározza, hogy levonja a vitorláit és révbe ér, akkor az a lány lesz az Igazi, aki akkor éppen ott van.

Meglepően sokat ugrálunk a karakterek között, Nick és Rachel nézőpontjain kívül még jó pár másikba is belelátunk, amitől kifejezetten kerek képet kapunk a fennforgásról, ugyanis mindenki kavar mindenfele és mindenkinek megvan a véleménye. Szvsz a kedves mama, Eleanor Young történetíve kicsit kurtán lett levágva a végén, de gondolom majd a folytatásban felvesszük a fonalat. Astrid részeit nagyon élveztem, kifejezetten rétegelt karakter, és persze neki is kijut bőven a... khmm.... fekáliaviharból, így ő kivételesen nem azzal van elfoglalva, hogy Nick és Rachel mit csinálnak. Ne értsetek félre, szurkoltam én a két jómadarunknak, de majd' 500 oldal alatt jól esett egy kis kitekintés a főkonfliktusból. Charlie is egy tündérbogár, Michael meg eltűnhetne már a képből, de úgy igazán. Van egy olyan érzésem, hogy még le fogom kaparni a falat a további két részben miattuk.

Forrás

Összességében, sokkal mélyebb tartalmú és alaposabb regényt kaptam, mint amire számítottam. Egyfelől nagyon élveztem többet megtudni egy olyan kultúráról, ami alapjába véve távol áll tőlem (és nem csak a földrajzi elhelyezkedés miatt), de tagadhatatlan, hogy az érzelmi töltetet itt-ott keveselltem egy olyan regényhez, ami romantikusként van eladva. És ti tudjátok a legjobban, hogy nem kenyerem a csöpögés. Itt főként csak arra gondolok, hogy néhol úgy éreztem, többet kapunk mindenki másból, mint a főszereplőinkből. Nick és Rachel kicsit későn kezdtek el kommunikálni úgy istenigazából, és szerettem volna többet látni ebből a részéből a történetnek. Néhol kicsit túlteng az info dump, de Kwan humora és a rendkívül emberi karakterek átlendítenek a lassabb részeken is, és most már tényleg alig várom, hogy megnézhessem a filmet is. Na és persze a folytatásra is sort fogok keríteni idővel.

Értékelés: 4/5 csillag

Kedvenc jelenet: az elején az információs forródrót. Mint az én családom, csak nagyban.

Kedvenc karakter: Rachel, Astrid