Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 288
A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.
Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.
Ráadásul a történet folytatódik A szirénkirálynő lányában!
A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!
Most már biztosan tudom, hogy a tengeres-kalózos-szirénes könyveket nekem találták ki! Megintcsak az a jóleső érzés kapott el, mint a To Kill a Kingdom befejezése után, bár ott talán kicsit nagyobb volt a fangörcs (mert utána elolvastam még vagy kétszer). Mindenesetre több ponton is hasonlít a két sztori (nem copycat, csak párhuzamok szintjén), úgyhogy ha az egyiket szeretted, valószínűleg a másikat is fogod!
A hangulat kellemes és többnyire könnyed, de igazából a két főszereplőnkön állt vagy bukott minden, hiszen a sztori bár mozgalmas, nem tartogat túl sok meglepetést. De őszintén? A legkevésbé sem érdekelt! Alosa és Riden mindketten zseniálisak, így bőven lekötött az, hogy azt figyeltem, éppen melyikük kerekedik felül a személyes kis teniszmérkőzésükön.
Alosa igazi badass, aki bízik saját magában, és őszintén, annyira frissítő ilyen női karakterekről olvasni a bizonytalan, félős virágszálak helyett. Azzal sincs semmi baj, persze, de nagyon becsülöm az írónőt, amiért Alosán keresztül bemutatta, hogy egy nő is lehet erős, és hogy ezzel nincs semmi baj: nem lesz tőle szerethetetlen, nem kell "kiérdemelnie" a helyét a férfiak között (főként mert pont magasról tesz rá, hogy mit gondolnak róla), és nem az erejétől - vagy annak hiányától - függ a nőiessége. Igen, ilyet kérek szépen még, köszönöm!
Riden szintén remekül össze volt rakva, imádtam benne, hogy kalóz létére nagyon is meg voltak húzva nála a határok, hogy meddig hajlandó elmenni, és ezeket nem volt hajlandó megszegni még a testvére kedvéért sem. És ha már itt tartunk, Alosa kedvéért sem. Annak ellenére, hogy kettejük közül szvsz Alosa az ijesztőbb, Rident sem kell ám félteni. Imádtam, ahogy kiegészítették egymást, de persze az összecsiszolódás nem kevés súrlódással járt, pláne hogy Alosa elvileg fogolyként kerül Ridenék hajójára. Két jelenet továbbra is élénken él az emlékezetemben ezzel kapcsolatban - nem kell félni, egyiket se mesélem el, mert TESSÉK ELOLVASNI - de az elsőn hangosan felnevettem. Egyetlen probléma: a metrón ültem éppen. Jééé ott a dinka néni a sarokban, aki próbálja eltakarni az arcát, miközben rázkódik a vihogástól. A másik pedig az, amit Zsebi végig csak úgy emlegetett, hogy "A SZOBA." Konkrétan húsz percenként rám írt, hogy "tartasz már a szobánál??? Olvass gyorsabban!"
A mellékszereplők is jól teljesítettek, különösen Alosa legénységét kedveltem meg, és remélem, hogy a folytatásban még többet is láthatunk majd belőlük. Legalább az a tudat megnyugtat, hogy jelen esetben egy duológia kezdete a könyv, így van folytatás, nem úgy mint a To Kill a Kingdom esetében, amikor ültem ott a VÉGE felirat felett legörbülő szájjal, hogy de... de... de... de én még akaroooook.
Na jó, azt hiszem, eleget jártattam a virtuális lepénylesőmet (pro tip: ne gondolj bele mélyebben ebbe a szókapcsolatba, garantáltan bele fogsz zavarodni, ahogy én is) a karakterekről, de mi van a cselekménnyel? Hát. Elvan mint a befőtt. Megintcsak azt tudom ismételni, amit az elején is: teljesen korrekt, de semmi extra úristenlekaparomazarcomatmiezitt élmény, ami rendjén is van. Ezeket a fajta sztorikat nem az események hajtják előre, hanem a rendkívüli módon szerethető szereplők, és ez itt nagyon helyén volt, szóval nálam abszolút nyerő volt A kalózkirály lánya!
Ha egy laza kis olvasmányra vágysz, ami mosolyt csal az arcodra meg egy löket girlpower feelinget mellé, ez a könyv tökéletes választás! Nem váltja meg a világot, nem fogja megváltoztatni az életed, de a szórakozás garantált. Egy igazi kaland volt, csak úgy repültek az oldalak, és alig várom, hogy sort keríthessek a folytatásra és lássam, miként zárul Alosáék története.
Értékelés: 4.5/5
Kedvenc jelenet: ama két konfrontáció, amit már említettem, de a részletekről pssszt mert spoiler
Kedvenc szereplő: Alosa, Riden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése