Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 428
Becky Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.
Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását.
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását.
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához.
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.
Akár közvetlenül a Könyvhét után megszülethetett volna már ez az értékelés, ugyanis egy nap alatt bepusziltam ezt az alig több mint 400 oldalt, csak épp olyan szinten beállt a fangörcs, hogy nehezemre esett értelmes, összetett mondatokban megnyilvánulni. Szegény írónőt is lerohantam instagramon, hogy MÉGILYETSZERETNÉKHALEHETTEGNAPRAMERTÁÁÁÁ! Nem, távoltartási végzést még nem kaptam, de ami késik, nem múlik.
Na de, ugorjunk fejest a sztoriba!
Főszereplőnk Becky, aki három évvel ezelőtt elegáns mozdulattal eljátszotta szeretett nagybátyja hajóját kártyán, aztán pedig alaposan megijedve a tette következményeitől, saját magát ajánlotta fel fizettség helyébe.Nem úúúúúgy, ez nem a szürke szarka. Most pedig eljött az idő, hogy Nick Mattock, a Hydra kapitánya behajtsa rajta a tartozását. Igen ám, csak Becky nagyon nem akarja ott hagyni az addigi életét Duke hajóján, ahol remekül megvolt, és a legénység gyakorlatilag a családja, így érthető módon nincs elragadtatva a gondolattól, hogy Nick enyhén szólva sem tisztességes módon szerzett léghajóján repüljön tova a naplementébe.
Beckyből simán lehetett volna egy hisztis liba, de hálistennek nem ez a helyzet! Nagyon kedveltem drága főhősnőnket, mert bár nem volt tökéletes, sosem hagyta el magát, várva, hogy megmentsék, és mindemellé még sziporkázott is. Persze, az sem hagyható megjegyzés nélkül, hogy igazán közel éreztem magam hozzá, miután a könyv nagyjából felét az orvosi szobában töltötte, ahol a doki próbálta összefoltozni. Erősen átéreztem a helyzetét - mondja a lány, aki az osztálykiránduláson beleesett egy aknába.
Másik főszereplőnk, az illusztris majdnem-kicsit-kábé-de nem igazán kalóz Nick Mattock szintén hozta a formáját. Száraz humor, kissé megkérdőjelezhető múlt, tiszteletre méltó stukkergyűjtemény - minden nő álma. Viccet félretéve, Nick is remek karakternek bizonyult, főként azért, mert annak ellenére, hogy nem egy szexi szarkasztikus kalózzal van dolgunk a szórakoztató irodalom tengerén, Nickben volt valami nagyon emberi és egyedi, amitől kitűnt a többiek közül, és nem azt éreztem, hogy megint kaptam egy kliséhalmazt, amire rányomtak egy post itet, hogy "egy csinifiú rendel."
Beckyvel együtt meg aztán fergetegesek voltak! Imádtam a szócsatáikat olvasni, esküszöm végigröhögtem a könyv felét, amikor épp nem azon izgultam, hogy ebből a slamasztikából hogy fognak kimászni, és visszanézve csakis azt az egyet sajnálom, hogy nincs folytatás, mert olvasnám még.
A cselekmény végig pörgött, Becky csöbörből-vödörbe pottyant, egy pillanatra se éreztem, hogy unom magam, sőt, arra se éreztem késztetést, hogy a wc-re elmenjek, így a végére érve a kengyelfutó gyalogkakukkot megszégyenítő sebességgel sprinteltem le a lépcsőn a legkisebbe. Pirospont, amiért annak ellenére, hogy Becky és Nick kapcsolatának alakulása fontos tényező volt a sztoriban, nem csöpögtünk, nem volt túladagolva a romantika, és ezt nagyon értékeltem. Amondó vagyok, hogy a kevesebb több ilyen téren! (Nem azért, mert a fekete cinikus lelkem nem bírja elviselni más boldogságát, hanem mert akkor működik a varázslat, ha még többet akarsz látni a két jómadárból, ehhez pedig nem árt, ha nem kell facsarnod a könyvet a nyáltól.)
Maga a világ az a tipikus léghajós-steampunkos volt, amit nagyon élvezek. Nekem aztán mindegy, hogy repül, siklik, vagy úszik, a hajókon játszódó sztorik mindig vonzanak! Meg hát... kalózok, na! Mit akarsz még???A rumon kívül.
Na de, ugorjunk fejest a sztoriba!
Főszereplőnk Becky, aki három évvel ezelőtt elegáns mozdulattal eljátszotta szeretett nagybátyja hajóját kártyán, aztán pedig alaposan megijedve a tette következményeitől, saját magát ajánlotta fel fizettség helyébe.
– Szerinted mit kéne tennem Stone-nal? – tette fel a költői kérdést Nick, és még a szeme is csillogott, olyan jól szórakozott.
– Lökd ki az óceán felett – vágtam rá azonnal – Majd azt mondjuk baleset volt.
Megköszörülte a torkát, hogy a nevetését leplezze.
– Sajnos azt nem tehetem. Egyéb javaslat?
– Lökj ki engem az óceán felett – mordultam fel –, és vess véget a szenvedéseimnek.
Beckyből simán lehetett volna egy hisztis liba, de hálistennek nem ez a helyzet! Nagyon kedveltem drága főhősnőnket, mert bár nem volt tökéletes, sosem hagyta el magát, várva, hogy megmentsék, és mindemellé még sziporkázott is. Persze, az sem hagyható megjegyzés nélkül, hogy igazán közel éreztem magam hozzá, miután a könyv nagyjából felét az orvosi szobában töltötte, ahol a doki próbálta összefoltozni. Erősen átéreztem a helyzetét - mondja a lány, aki az osztálykiránduláson beleesett egy aknába.
Másik főszereplőnk, az illusztris majdnem-kicsit-kábé-de nem igazán kalóz Nick Mattock szintén hozta a formáját. Száraz humor, kissé megkérdőjelezhető múlt, tiszteletre méltó stukkergyűjtemény - minden nő álma. Viccet félretéve, Nick is remek karakternek bizonyult, főként azért, mert annak ellenére, hogy nem egy szexi szarkasztikus kalózzal van dolgunk a szórakoztató irodalom tengerén, Nickben volt valami nagyon emberi és egyedi, amitől kitűnt a többiek közül, és nem azt éreztem, hogy megint kaptam egy kliséhalmazt, amire rányomtak egy post itet, hogy "egy csinifiú rendel."
– Látod ott az asztalon azt a whiskys üveget? – bökött csukott szemmel a mondott irányba. Igen, az üveg valóban ott volt. – Idehoznád?
– Ne szórakozz velem! – csattantam fel. – Tele a hajó egy csomó jóddal és kötszerrel, ráadásul fájdalomcsillapító is annyi van, hogy az egész legénység betéphetne tőle, te meg alkoholt akarsz locsolgatni a sebre?
– Csak hozd ide – mordult, és félvakon kinyújtotta a kezét. Sóhajtva belenyomtam az üveget, mire hüvelykujjal kipattintotta belőle a dugót, és alaposan meghúzta. – Ez egy huszonöt éves skót whisky, nem fogom ráöntögetni az arcomra – jelentette ki, majd megint ivott egy kortyot, és elégedetten felsóhajtott. – A fájdalomcsillapító a gyengék fegyvere.
Beckyvel együtt meg aztán fergetegesek voltak! Imádtam a szócsatáikat olvasni, esküszöm végigröhögtem a könyv felét, amikor épp nem azon izgultam, hogy ebből a slamasztikából hogy fognak kimászni, és visszanézve csakis azt az egyet sajnálom, hogy nincs folytatás, mert olvasnám még.
A cselekmény végig pörgött, Becky csöbörből-vödörbe pottyant, egy pillanatra se éreztem, hogy unom magam, sőt, arra se éreztem késztetést, hogy a wc-re elmenjek, így a végére érve a kengyelfutó gyalogkakukkot megszégyenítő sebességgel sprinteltem le a lépcsőn a legkisebbe. Pirospont, amiért annak ellenére, hogy Becky és Nick kapcsolatának alakulása fontos tényező volt a sztoriban, nem csöpögtünk, nem volt túladagolva a romantika, és ezt nagyon értékeltem. Amondó vagyok, hogy a kevesebb több ilyen téren! (Nem azért, mert a fekete cinikus lelkem nem bírja elviselni más boldogságát, hanem mert akkor működik a varázslat, ha még többet akarsz látni a két jómadárból, ehhez pedig nem árt, ha nem kell facsarnod a könyvet a nyáltól.)
Maga a világ az a tipikus léghajós-steampunkos volt, amit nagyon élvezek. Nekem aztán mindegy, hogy repül, siklik, vagy úszik, a hajókon játszódó sztorik mindig vonzanak! Meg hát... kalózok, na! Mit akarsz még???
Összességében, IMÁDTAM ezt a könyvet, ha az eddigi ömlengésből ez nem lett volna egyértelmű. Egyetlen kínom, hogy többet akarok. Indítványozom, hogy legyen folytatás. Amúgy se tudjuk, hogy az a bizonyos valaki tényleg megpurcant-e, akkor meg miért is ne?? Pretty please! *csizmáskandúr szemek* Természetesen már a hozzá tartozó novelláskötet, a Vérvörös horizont is fenn van a kívánságlistámon, azt hiszem, rövid úton beszerzésre kerül, mert tudod ki bírja kivárni, hogy projekt szempontból is aktuális legyen. Ha nem olvastad, ha hezitálsz, hogy neked való-e ez egyáltalán, akkor HAGYD ABBA, AMIT CSINÁLSZ MOST RÖGTÖN ÉS SIPIRC OLVASNI! Aztán szenvedj, ahogy én szenvedtem, amikor ültem ott az ágyamon, és rájöttem, hogy nincs tovább. Book hangover, here I coooome!
P.S.: Ha esetleg nálatok is elvonási tünetek jelentkeznének, vagy kíváncsiak lennétek Beckyre és Nickre, esetleg csak egy jót akartok röhögni, ajánlom figyelmetekbe a Prológus által készített karakterinterjút velük! Szégyentelen önreklám vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése