Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 64
Sokszor azoknak fogalmazzuk meg a legnehezebben, hogy mennyire fontosak nekünk, akiket a legmélyebben, megmásíthatatlanul szeretünk. Akikkel a kötelékünk nem vágható el.
Ők az édesanyáink, és ezek leszünk mi is valakinek, amikor anyává válunk.
Ahogy megpillantottuk a zseniális művész, Quentin Gréban festményein az anyákat, éreztük, hogy mennyire jó lenne magyar alkotókat felkérni; írják meg gondolataikat, meséiket, vallomásaikat a belga illusztrátor képei mellé.
Így állt össze ez az album, telis-tele hiteles írásokkal az anyaság sokszínűségéről.
Almási Kitti, Balázsy Panna, Berg Judit, Boldizsár Ildikó, Csapody Kinga, Erdős Virág, Farkasházi Réka Hadas Krisztina, Halász Judit, Havas Dóra, Horváth Lili, Karafiáth Orsolya, Kádár Annamária, Kárász Eszter, Koós Réka, Kozma Orsi, Krizsó Szilvia, Lackfi János, Nádori Lídia, Péterfy-Novák Éva, Rácz Zsuzsa, Schäffer Erzsébet, Soma Mamagésa , Szabó T. Anna, Szulák Andrea, Szurovecz Kitti, Tóth Krisztina, Tamás Zsuzsa, Tordai Teri, Turi Tímea, Ungár Anikó – ők vállalták, hogy megosztják velünk érzéseiket, emlékeiket, történeteiket.
Lepjük meg édesanyánkat, nyújtsuk át annak, aki épp anyává válik, olvasgassuk gyerekeinkkel, hátha könnyebb lesz átadni, hogy mit jelent: Szeretlek, anya!
A könyvet nagyon szépen köszönöm a Manó Könyveknek!
De ha már illusztrációk: én amúgy is rendkívüli módon imádom és támogatom az illusztrált kiadásokat, de ezektől a festményektől elakad az ember lélegzete is. Quentin Gréban belga művész 31 alkotásával járult hozzá a kiadványhoz, és a 31 festmény mindegyikéhez tartozik egy szösszenet, amit magyar írók, újságírók, színészek és hírességek vetettek papírra, a festményre reflektálva és persze a központi témára: az anyaságra. Csupán 64 oldal ez a könyvecske, de látszik rajta, hogy szívvel-lélekkel készült, ez igaz mind a szövegekre, mind pedig a festményekre, amikbe én visszavonhatatlanul beleszerettem.
Persze, ahogy az antológiáknál már csak lenni szokott, voltak történetek, amik jobban megfogtak, voltak, amelyek kevésbé. A legelső máris a szívembe lopta magát: Lackfi János játékos, félig verses mesélési módja nem próbált könnyeket csalni a szemekbe, sőt kifejezetten az ellenkezője volt a cél, de mindeközben annyira megragadta azokat a mozzanatokat, amik meghatároznak egy anya-gyerek kapcsolatot.
"Anya csak egy van, néha egy is sok, mert folyton mondja és mondja, ne másszak fel oda, leesek, és beütöm magam, és ő aztán nem tudja kiütni a beütést, vihet a doktorhoz, aki nem ijesztő, de azért állatkamintás ragasztóval beragaszt, kiszívja a véremet egy vérszívóval, és belevilágít a torkomba, hogy onnan is kiugorjon a sötétség. [...] Anya csak egy van, és nem szabadna ezt csinálni a Zica néniéknek, hogy csupa ríkatós verset mondatnak velünk a napján."
De Berg Judit, Szerelem az életem című történetét is mosolyogva olvastam, és eszembe jutott, ahogy anyukám mindig mondja: sípolós játékot csak az ellenségednek vigyél ajándékba. Tetszett a tematika, ahogy a kisjátékokat való szerelés szépen lelki "szerelésbe" vált, amikor jönnek a veszekedések a barátnőkkel, meg a szerelmi bánatok.
Kedvenc képet is akartam választani, de egyszerűen nem sikerült. Mindegyik kecses, finom, és sugárzik belőle egyfajta báj, ami a mindennapok apró mozzanatait idézi, amik felett általában elsiklunk, és csak utólag emlékezünk rájuk vissza mosolyogva, talán éppen akkor, amikor egy hasonló festmény eszünkbe juttatja.
Összességében, ez tényleg egy gyönyörű, szívhez szóló kiadás, ami tökéletes ajándék Anyák napjára, de egyébként bármilyen alkalomra. Sőt, alkalom se kell. Vidd haza anyukádnak és olvassátok el együtt. Garantáltan tetszeni fog neki. Az enyém imádta. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése