Oldalszám: 566
Celaena has survived deadly contests and shattering heartbreak―but at an unspeakable cost. Now, she must travel to a new land to confront her darkest truth . . . a truth about her heritage that could change her life―and her future―forever. Meanwhile, brutal and monstrous forces are gathering on the horizon, intent on enslaving her world. Will Celaena find the strength to not only fight her inner demons, but to take on the evil that is about to be unleashed?
„Nincs szükséged fegyverre, ha te magad is fegyvernek születtél. Azt kívánom, hogy az legyén, akinek születtél. Királynő.”
A bűntudattól és haragtól gyötört Celaena képtelen lenne Adarlan királyáért egy csepp vért is kiontani. Nincs más választása, fel kell vennie ellene a harcot…
A Tündérkirálynő talán segít neki elpusztítani a királyt, de ennek ára van. Celaena egyszerre küzd sötét emlékeivel, és a szíve is majd' megszakad egy kilátástalan szerelem miatt. Tudja-e így teljesíteni az alku ráeső részét, és képes lesz-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat?
(hivatalos fordítás)
SPOILERES AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE VONATKOZÓAN!
Aki régebb óta követi a blogomat, az talán tudja, hogy Sarah J. Maas regényeivel enyhén szólva is hullámzó a kapcsolatom. Van, hogy imádom, van, hogy ki nem állhatom, és az is előfordul, hogy ez a kettő egyszerre jelenik meg. Ennek eredménye, hogy igen gyakran hajtépős az élmény, de valahogy mindig a kezembe akad a következő rész, egy bizonyos idő eltelte után. Rá kell pihenni az idegbajra, ugyebár.
Így esett, hogy még mindig csak a harmadik részénél tartok az írónő Üvegtrón sorozatának, ami az Heir of Fire, azaz a Tűz örököse címet viseli. A fordításról nem tudok ugyan nyilatkozni, miután angolul olvasom a sorozatot, de az biztos, hogy Maason látszik a fejlődés. Még úgy is, hogy időbe telt, ameddig beindultak az események, sokkal gördülékenyebbnek tűnt számomra az egész, mint mondjuk az Üvegtrón, amit hetek alatt fejeztem be. Ezt a részt meg három nap alatt lenyomtam.
Annak ellenére, hogy a második rész úgy fejeződött be, ahogy (utalok itt a Chaol és Laena közti eseményekre), valahogy nem okozott bennem nagy törést ez a rész ilyen szempontból. Ami már csak azért is fura, mert én erősen Team Chaol voltam mindvégig. Talán közrejátszik az is, amennyi idő eltelt a két rész olvasása között - majdnem egy év -, illetve, hogy már tudtam róla előre, hogy ez így fog alakulni. SJMaas spoilereket kerülgetni nagyjából olyan, mint GoTosokat: konkrétan lehetetlen. Szóval, ez a része pont nem rázott meg, mi több, szerintem kifejezetten jót tett a sztorinak a helyszínváltás, és az új karakterek.
Laena továbbra is az agyamra ment helyenként, de az önpusztító viselkedése az elején elég jól fel lett építve ahhoz, hogy ne húzzon fel túlságosan. Mégiscsak meghalt a legjobb barátja, mondhatni az egyetlen igazi barátja, ráadásul miatta, szóval nem csoda, ha ez felborította az amúgy sem teljesen kiegyensúlyozott lelki világát. Ott van még ennek tetejébe a felelősség, ami újonnan a vállát nyomja, és miután drága assassinunk olyan, amilyen, jó pár hisztikitörésbe kerül, meg némi eszetlenségbe, hogy elfogadja a küldetését.
Az új karakterek sorjában természetesen mindenki figyelme a mufurc tündibündire, Rowanre irányult, és nem is ok nélkül. Érdekes egy fazon. A jelleme alapja elég klisés, de ennek ellenére, működik a dolog, még akkor is, ha az elején igen gyakran túllő a célon, már ami a szemétség határait illeti. Maga a tény, hogy Laenával képesek közös nevezőre jutni, mi több, barátság szövődik közöttük, csodával határos, tekintve az alaptermészetüket. Természetesen mind tudjuk, hogy ez hova fog vezetni - tetovált szexi tündér, sötét múlttal, ugyan mire számítasz??? - de ettől függetlenül nagyon pozitívan hatott számomra, hogy van ott egy köztes lépés, mégpedig igaz barátság és lojalitás. Nem azonnal esnek egymásnak, egy veszekedés kellős közepén, ami az adott körülmények között rettenetesen visszatetsző lett volna, elvégre Laena érzelmileg baromi sérülékeny ebben a kötetben: a gyász és szerelmi bánat rendszerint nem dobja fel túlságosan az ember lányát.
Új szereplők között muszáj megemlítenem Aediont, aki bár egyelőre csak a mellékvizeken evezget, nyilvánvaló, hogy fontos szerepe lesz a továbbiakban. Így is eltöltünk vele éppen elég időt, és azt kell mondjam, az új felhozatalból őt kedveltem a legjobban. Meg a régiből is, ha már itt tartunk. Chaol olyan szinten ki lett herélve, hogy akár a golyóit is átköthette volna masnival, és ott hagyhatta volna ajándéknak Adarlan királyának a párnáján, az se lett volna sokkal rosszabb ennél, mint amit itt művelt. Ember, hová lett a gerinced??? Aedion viszont rendkívül szórakoztató volt, intelligens, és nem okozott nekem agyérgörcsöt, így mindig örültem, ha ő került a középpontba, mert az ő részei kivétel nélkül érdekesek és izgalmasak voltak. Ezzel szemben Chaol nyüglődését olvasni? Még a nyomozása is untatott, ugyanis az olvasó ezen a ponton már rég mindent tudott, és kábé csak türelmetlenül toporgott, hogy na mi lesz már, valaki homályosítsa fel ezt a szerencsétlent! Emiatt Chaol részeinél szinte mindig a számat húztam, és untam magamat.
 |
| forrás |
Dorian továbbra is idegesít, de Chaol ezúttal túltett rajta is. Talán azért, mert ő magasabbról indult, ameddig kedvenc playboy pávánktól nem is vártam többet. Sőt, pozitív meglepetést okozott, amikor verbálisan tarkón vágta a drága testőrparancsnokunkat, hogy térjen már észhez. Ami pedig a végét illeti... megsajnáltam, na. Megérdemelte volna, hogy kitekerjem a nyakát? Meg. De... ez azért kegyetlenség volt.
Az új vonal a sárkányokkal és a boszorkányokkal viszont egész egyszerűen zseniális! Végre valami igazán eredeti, ami nem csucsog a giccstől. Néha brutális, de wow, baromi érdekes! Manon karaktere se semmi, alig várom, hogy Laenával találkozzanak, ott tuti kő kövön nem marad! Abraxost meg úgy imádtam, ahogy van. Manon és a wyvern kapcsolata erősen emlékeztett az Eragonra, bár maguk a karakterek teljesen másak. Kellemes flashback volt, miután imádom azt a könyvet, meg az egész sorozatot.
Ami a cselekményt illeti, az nagyon is feküdt. Mint említettem, ugyan lassan indul, de a világ kitágul, egy más szegletét is felfedezhetjük, és Laena múltjáról is többet megtudhatunk, miközben ő megtanul a tünde bőrében élni, és a képességeit fejleszteni. Végre igazi csatát is láthatunk a végén, és miközben a lázadók mozgolódnak a tenger túloldalán, Laena minden erejével azon van, hogy a személyes zűrjein túlmenően gatyába rázza a saját udvarát is, és Adarlan királya ellen vonulhasson. Kétségtelenül nagy dolgok vannak készülőben, és a negyedik rész már itt pihen a polcomon, így remélhetőleg hamarosan sort fogok tudni keríteni rá.
Értékelés: 4/5
Kedvenc karakter: Aedion, Abraxos
Kedvenc jelenet: Manon & Abraxos jelenetei, Aedion részei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése