Kiadó: Entangled Teen (magyarul megjelenteti: Könyvmolyképző kiadó)
Oldalszám: 366
Being connected to Daemon Black sucks…
Thanks to his alien mojo, Daemon’s determined to prove what he feels for me is more than a product of our bizarro connection. So I’ve sworn him off, even though he’s running more hot than cold these days. But we’ve got bigger problems.
Something worse than the Arum has come to town…
The Department of Defense are here. If they ever find out what Daemon can do and that we're linked, I’m a goner. So is he. And there's this new boy in school who’s got a secret of his own. He knows what’s happened to me and he can help, but to do so, I have to lie to Daemon and stay away from him. Like that's possible. Against all common sense, I'm falling for Daemon. Hard.
But then everything changes…
I’ve seen someone who shouldn’t be alive. And I have to tell Daemon, even though I know he’s never going to stop searching until he gets the truth. What happened to his brother? Who betrayed him? And what does the DOD want from them—from me?
No one is who they seem. And not everyone will survive the lies…
Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az
nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem
tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem
olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek,
mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor
nekünk annyi.
Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van
titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és
segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…
(hivatalos fordítás)
A második kötet pontosan ott folytatja, ahol az első abbahagyta.
De ez a rész SOKKAL jobban tetszett, mint az első. Ennek elsődleges oka, hogy sokkal kevésbé volt kiszámítható. Mondjuk a felbukkanó Blake miatt eleinte húztam a számat, mert az utolsó, ami hiányzott az a lerágott csont szerelmi háromszög volt, de azért természetesen nem tudtam letenni a könyvet.
Hogy miért?
Ugyanazért, amiért eddig. Mert ez a cucc addiktív!!!
Hiába pampogtam az első résznél a klisék miatt, azért viszketett a kezem, mikor arra kényszerültem, hogy letegyem. Szerintem ez főként a karaktereknek köszönhető és itt fontos megjegyezni, hogy nem csak Daemon Blacknek! Nem mondom, imádom a srácot, mert kész vagyok a stílusától, de azért tőle eltekintve is vannak itt említésre méltó karakterek. Ott van mindjárt Katy. Nagyon tetszik, ahogy az írónő megtalálta az egyensúlyt a karakterében. Kicsit esetlen, de azért nem szerencsétlen, sokszor hibázik, de nem nevezhető sötétnek és persze, egy kicsit szerelmes, de azért mégse repkednek szívecskék a feje körül megállás nélkül.
Röviden: Katy nem életképtelen.
És ami a legjobb, hogy Katy és Daemon fantasztikusak összezárva! A legjobbat és a legrosszabbat hozzák ki egymásból, de őszintén, nem tudom, melyik verzió a szórakoztatóbb. Imádtam minden egyes jelenetet a kettejükkel!
Dee karakterének azonban ez a rész adott egy új csavart, és őszintén nagyon érdekel, hogyan hat majd ez a személyiségére a folytatásokban. Sajnáltam, de ugyanakkor úgy érzem, ez igenis kellett, mert túl stilizált volt így a karaktere. Úgy gondolom, hogy a történtek a következőkben adhatnak neki egy kis mozgásteret, segíthetnek abban, hogy kitörjön a skatulyából és igazából életre keljen, ahogy egy jól kigondolt szereplőnek illik.
Blake. Na, őt nem szerettem. Nagyon nem. Már az első perctől, ahogy előkerült. Valami zavart benne, bár be kell vallanom, tetszett, ahogy Daemon állandóan kiakadt a jelenlétén. Végre valami kibillentette kicsit őt is.
A cselekményre ugyan nem tudom azt mondani, hogy abszolút eredeti, viszont mindenképpen izgalmasan volt tálalva. Nem volt se túl gyors, se túl lassú, pont jó ritmusban zajlott ahhoz, hogy teljesen behálózzon, miközben olvastam, és ez feledtette velem az a néha feltűnő érzést, hogy "aha, király, de ilyet azért már láttunk".
De nem bírom ki, hogy ne nyammogjak egy kicsit a végén, szóval aki nem olvasta, annak:
SPOILER ALERT!!!
Igencsak vegyes érzéseim vannak. Egyrészről rettentően örülök, másrészről ATYAÚRISTEN DE TUDNI AKAROM, MI FOG TÖRTÉNNI!!! Mármint Dawsonnal. Persze Katyéknek nagyon örülök, pont megérett a helyzet arra, hogy összejöjjenek. De azt a mindenségit, Armentrout elég rendesen lógva hagyott minket. Mi lett Willel? Vajon mikor törik Daemonékra az ajtót a Men in Black különalakulatai? És Beth?
Nagyon, nagyon, nagyon várom a folytatást!
Persze, tudom, hogy már kijött angolul, de a fenébe is, az érettségi évében nagyon nem ezt kéne olvasnom, mert akkor két napra tuti kivonom magam a forgalomból és utána se leszek normális egy ideig. De az tuti, hogy ha egyszer vége ennek a hisztinek, ez lesz az első, amit előveszek! :)
Értékelés: 5*/5
Kedvenc jelenet: kérdés ez? Ahol Katy és Daemon egy légtérben voltak. Az összes.
Kedvenc karakter: Katy, Daemon
