Oldalszám: 350
My name is Gwen Frost, and I go to Mythos Academy; a school of myths, magic and warrior whiz kids, where even the lowliest geek knows how to chop off somebody's head with a sword and Logan Quinn, the hottest Spartan guy in school, also happens to be the deadliest. But lately, things have been weird, even for Mythos. First, mean girl Jasmine Ashton was murdered in the Library of Antiquities. Then, someone stole the Bowl of Tears, a magical artifact that can be used to bring about the second Chaos War. You know, death, destruction and lots of other bad, bad things. Freaky stuff like this goes on all the time at Mythos, but I'm determined to find out who killed Jasmine and why; especially since I should have been the one who died...
A nevem Gwen Frost és a Mythos Akadémiára járok, ahol a mítoszok és a mágia a valóság része és még a legszerencsétlenebb kocka is tudja, hogyan kell lefejezni valakit egy karddal. Logan Quinn, a szexi spártai pedig a legveszélyesebb mind közül. De mostanában fura dolgok történtek, még a Mythos mércéje szerint is. Először Jasmine Ashtont, az ügyeletes plázacicát megölték az Antikvitások Könyvtárában. Majd valaki ellopta a Könnyek Tálját, egy mágikus tárgyat, ami rossz kezekbe kerülve előidézheti akár a második Káosz Háborút is. Tudod, halál, pusztulás, meg egyéb szörnyű dolgok. Ehhez hasonló ijesztgetés megy állandóan az Akadémia falai között.
Ki akarom deríteni, ki ölte meg Jasmine-t és miért, különösen miután nekem kellett volna meghalnom helyette...
Így utólag visszaolvasva a tartalmat, egyetlen indok se jut eszembe, amiért azt gondoltam, hogy ez a könyv nekem való. Mintha egy amerikai gimi klisérengetegét teregették volna ki a képzeletbeli fregolira az orrom előtt. De hát, eső után köpönyeg, ahogy szokták mondani. Már túl vagyok rajta. (Jesszus, úgy beszélek, mintha egy foghúzásról lenne szó, pedig olvastam már rosszabbat, de tényleg).
Az a nagy helyzet, hogy ha nem bánod a kliséket, meg a pöppet sötét főhősnőt, akkor elég sanszos, hogy élvezni fogod a Touch of Frost-ot. (Frost... merthogy Gwen Frost... hahahaha...ha...ha... hagyjuk -.-")
Jó, szóval kimászom a szarkazmus függőséget okozó gyönyörű mocsarából és megpróbálom nem ízekre szedni ezt a könyvet, mert amúgy ennyire nem érdemli meg.
Kezdjük a cselekménnyel, mert a karaktereknél megint ki fog törni belőlem ez a tündéri kedvesség, és néha kell egy kis szünet, még ebből is. Szóval, a cselekmény az tulajdonképpen teljesen rendben volt. Jól ritmizált, fenntartotta az érdeklődést, bár tulajdonképpen még jobb lett volna, ha a nagy fordulat nem lett volna már ellőve pár helyen eddig. De ezért nem igazán ítélhetünk el senkit, hiszen manapság már újat kitalálni majdhogynem egyenlő a lehetetlennel. Szóval maradjunk annyiban, hogy a cselekmény rendben volt, még érdekesnek is nevezhetjük.
A világfelépítés volt igazából, ami miatt szerettem olvasni, bár el kell ismernem némi ambivalens érzéseket ezzel kapcsolatban. IMÁDOM a görög mitológiát, és mindazokat a könyveket/filmeket, amik a görög mitológiát dolgozzák fel. A probléma, hogy nagyon kevés csinálja jól. Miután Gwen a mesélő, ezért a sulin kívüli életről nem tudunk meg túl sok mindent, de szvsz nem kell kitörnie a Káosz Háborúnak ahhoz, hogy itt őrültek háza legyen. Olyan, mintha az írónő összeszedte volna az ÖSSZES mitológiai lényt és istent, amiről valaha hallott és bezárta volna őket egy koleszba.
Komolyan.
Jó, szóval az istenek nem voltak ott konkrétan, de könyörgöm! Loki tálját lopták el!!!! Hallóóóóó északi mitológia. Plusz ott voltak a valkűrök. Aztán Logan, a spártai, s ím befutottak a görögök. Ja, és mindezek után az írónő még a saját agymenését is hozzápakolta a koktélhoz, csak hogy biztos legyen a gyomorrontás.
Félreértés ne essék, én élvezem az egyedi agymenéseket, meg azt is értékelem, ha egy író kilép a megszabott határai mögül, de ami sok az sok. Már csak a ninják hiányoztak. Ja, és az ufók! Végig azon gondolkodtam, hogy mindjárt beszáll E.T. is a buliba. Mondjuk elkéri valamelyik gyerek mobilját, hogy hazatelefonálhasson, vagy nem tudom.
Nem magával a gondolattal volt problémám, hanem hogy semmi nincs megmagyarázva. Mármint sok minden meg van magyarázva, van ami többször is, a gyengébbek kedvéért, de semmi olyan, ami mondjuk... hmmm... talán FONTOS LENNE.
A karakterek.... oh boy... Gwen. Olyan unalmas a leányzó, hogy sírva fakadok. Olyan, mint egy rossz lemez, állandóan ugyanazt mondja, természetesen monológként, hogy semmi esélyed ne legyen arra, hogy elkerülje a figyelmedet. Most vagy az író felejt el állandóan mindent, vagy az olvasót nézi tök hülyének. Egyik verzió se túl hízelgő, lássuk be. Hetek múltán is csak az maradt meg, ahogy Gwen állandóan nyavalyog magában,ezzel eltompítva az amúgy olyan problémáit, amivel sokan megküzdenek az ő korában, és megfelelően tálalva akár hiteles is lehetett volna. Kiközösítés, magány, gyász.
De amikor konkrét mondatok meg szókapcsolatok köszöntek vissza minden második oldalon, akkor már kezdtem öngyilkos hangulatba kerülni. Néhány kifejezésnél eskü húznom kellett volna a strigulákat, de mire ez eszembe jutott, már túl voltam a könyv felén, és nincs az az isten, hogy én ezt még egyszer elolvassam.
Magyarán: Gwen idegesítő. De nagyon.
Logan... na, hát róla aztán nem tudunk túl sok mindent. Persze, szexi meg veszélyes, mert minden YA pasi főszereplő az. Meg persze rejtélyes, mert egyenes emberek nincsenek a YA-k rózsaszín világában, az úgy nem lenne elég drámai. Tulajdonképpen magával a karakterrel nem volt problémám, egész intelligensnek tűnt, csak 1) nem láttunk belőle túl sokat 2) amit megtudtunk, azt is csak ismételgették, új infók adása helyett.
Jól sejted, itt kezdtem agyvérzést kapni.
A főgonoszról lenne még értelme szót ejteni, az egész érdekes volt, de róla meg nem akarok, mert az elrontaná a meglepit. Szóval legyen elég annyi, hogy az mérföldekkel verte a két főszereplőt, pedig negyedannyi szöveget se kapott.
Voltak még többen is, de nem érdemes emlegetni őket. Hogy miért? Mert pusztán nevek voltak, valós karakter nélkül. Mondtak róluk tulajdonságokat, de igazából több értelme lett volna annak, ha inkább cselekedtetik őket és az olvasó levonhatja a következtetést. Merthogy felvilágosításul közlöm:
AZ OLVASÓ NEM AGYALÁGYULT!
Tudom, döbbenetes...
Igen, így visszanézve, kissé dühös vagyok erre a könyvre. Főleg amiatt, mert a sztoriban rejlettek lehetőségek. Miután első könyves íróról van szó, adok neki még esélyt, de csakis a mitológia miatt! Másért komolyan nem éri meg. Nekem csalódás volt.
Értékelés: 2/5
Kedvenc karakter: főgonosz
Kedvenc jelenet: nem volt
